Századok – 1900

Értekezések - ANGYAL DÁVID: Erdély politikai érintkezése Angliával - V. bef. közl. 873

878 ANGYAL· DÁVID. császárnak, első helyet foglalt el az a nyilatkozat, hogy a magyarok nem fogják ugyan visszautasítani az angol és hollandi közbenjárást, hanem a svédbe és lengyelbe vetett bizalmukról még most sem bírnak lemondani. De azért Stepney nem csüggedt el; mindegy — úgymond — ha mellőzésünkkel is, csak czélt érjen az alku.1) A junius 4-én átadott 25 pont közt legtöbb fennakadást okozott az a kettő, mely a szabad választás jogának elismerésére s a német katonaságnak az országból való kivitelére vonatkozott. Stepney és Bruyninx elismerték e kérdések súlyát, de azon voltak, hogy miattuk az udvar ne hagyja válasz nélkül a többi kívánságot. A követek felszólalásának is tulajdonítható, hogy a császár junius 20-án valamivel részletesebben válaszolt a 4-iki pontokra, mint kezdetben szándéka volt. Stepney nem volt ugyan megelégedve a válaszszal, de örvendetesnek találta annak 6-ik pontját, mely a két tengeri hatalom közbenjárása mellett békeértekezletre szólította fel a felkelőket. Oly nagyon óhajtotta a két követ ez értekezletet, hogy elősegítése végett ajánlani merészelte az udvarnak a német katonaság kivitelét az országból, mint a felkelők óhajtották.2) Erről az ajánlásról értesítették a követek Széchenyi Pált is, mintegy viszonzásúl kérve azt, hogy most már a felkelők is ismerjék el közbenjáró szerepűket. Azonban Stepney egyik félnél sem talált nagy hajlandóságot a békére s boszankodott a tárgyalások lassúsága miatt.3) De végre is egyrészt a liochstädti nagy diadal (augusztus 13.) és másrészt a császári csapatok nyugalomvágya közelebb hozták a két ellenfélt s szeptember elején megkezdődött a második gyöngyösi értekezlet. Az igaz, hogy nem oly körülmények közt, mint Stepney és Bruyninx óhajtották. A követek szerették volna, ha már a gyöngyösi értekezlet fegyvernyugvás közben ment volna végbe, de csak annyit bírtak elérni, hogy az udvar szeptember 12-én aláírta a rövid lejáratú fegyvernyugvást. A miniszterek azt mondották Stepneynek, hogy a tengeri hatalmak kedvéért teszik ezt, Rákóczi pedig szeptember 21-ikén levelet írt Stepneynek és Bruyninxnek, melyben még mindig a királyság határozatától teszi függővé a közbenjárás és kezesség elfogadását, de addig is óhajtja a követek jó igyekezetének folytatását. A hónap vége felé már Visa és Okolicsányi szóval értesítették Stepneyt, hogy Rákóczi és szövetségesei elfogadták a két hatalom közbenjárását és óhajtják ') Simonyi, I. 297. 1. és Miller, I. 294. ]. Simonyi, I. 307—328. 11. ή Miller, II. 30. 1. Simonyi, I. 359. 1.