Századok – 1900

Történeti irodalom - Erdélyi Pál: Énekes könyveink a XVI. és XVII. században. Ism. V. J. 826

826 TÖRTÉNETI IRODALOM. 826 Énekes könyveink a XVI. és XVII. században. Irta Erdélyi Pál. Budapest. 1899. Athenaeum kny. 8-r. 75 1. (Különlenyomat a Magyar Könyvszemle 1899 évi folyamából.) Ei'délyi Pálnak e tanulmánya irodalmunk történetének igen fontos kérdését tárgyalja az újonan összegyűjtött s többékevésbbé felhasználatlan adatok alapján. Széleskörű kutatást végzett maga a tanulmányíró is, míg XVI. és XVII. századbeli énekes könyveinknek azt a sorozatát összeállíthatta, a melyet művében elénk tár. De nemcsak ez az érdeme. Éles érzékkel száll szembe azon régi véleménynyel. hogy a Protestantismus eleinte csak a régi egyház hymnusain változtatott egyet-mást, különben pedig átvette azokat s a küzdelem első pár évtizedében a régi énekkészlet elégítette ki a hívek lelki szükségletét. Úgy tetszik azonban, e ponton többet bizonyít az író, mint a mennyi az adatokból világosan következik. Mert az a körülmény, hogy a zsoltárokat már a XVI-ik század negyedik évtizedében fordítja Gálszécsi protestáns hitfelei számára, még nem bizonyítja, hogy a középkori hymnusoknak költői szépségekben oly gazdag tartalmát és dallamait az új egyház hívei egészen elvetették volna; csak azt bizonyítja, hogy az önállóság e téren is hamarább bekövetkezett, mint a hogy eddig vélte az irodalomtörténet. A keresztyén középkor irodalma is ismeri a bibliának és zsoltároknak különböző magyar fordításait, a melyek már csak azért is hatással lehettek a megindult küzdelem irodalmára, mert az első protestáns hittérítők maguk is a régi vallásban növekedtek. Ezzel korántsem mondjuk azt, hogy a katholikus irodalom biblia- vagy zsoltár-fordításait vették át Gálszécsi vagy Székely István, hanem csak azt, hogy ismerhették azokat. Hiszen az Erdélyitől idézett zsinatok végzései is kimondják, hogy »megvetik a pápisták énekét.« Nyilvánvaló, hogy e végzésre semmi szükség, ha az új vallás lelkesebb apostolai azt nem tapasztalják, hogy a régi egyházi énekek hatása még akkor is érezhető volt. Részletes összehasonlítás e téren még hiányzik s a jövő feladata. De énekes könyveink sorozatának összeállítása így is nagyon értékes anyag, mert azt látjuk, hogy háromszor akkora, mint a mennyit Toldy ismert s mint irodalomtörténeti műveink felszámlálták. Nyomtatott forrásokból száznyolczvan példányt sikerült Erdélyinek összeállítania, a melyeknek jó részét maga is látta, más részét pedig hiteles adatok után jegyezte föl. Minden egyes példány fölemlítése mellett utasítja az olvasót