Századok – 1900
Történeti irodalom - Kováts Ferencz: Városi adózás a középkorban. Ism. Mangold Lajos 823
824 TÖRTÉNETI IRODALOM. 824 A pozsonyi városi levéltár egyik féltékenyen őrzött kincse egy XV-ik századbeli adókönyv, a milyennel egyetlen más hazai városunk sem dicsekedhetik. Tételei ugyanis a szokott beosztástól teljesen elütő módon vannak csoportosítva, s egyebek között az adófizető polgároknak teljes névsorát tartalmazzák. Az adókönyv keletkezésének története a következő : 1435 elején a városi tanács azzal a sürgős feladattal bízta meg egyik íródeákját, hogy a főkönyvből kivonatot készítsen. A pozsonyi pénζverőházból kikerült ezüst dénárok (quarting, negyed) árhanyatlása ugyanis sok fejtörést okozott a város atyáinak. Az ezüstpénz értéke 1434-ben annyira sülyedt, hogy 6000 negyedet kellett egy aranyforintért fizetni, holott az 1430-iki királyi kiváltságlevél értelmében 400 negyed ért egy arany forintot. Minthogy akkoriban az a szokás dívott, hogy az adóösszeírást őszkor, szüret után végezték, az adóbehajtást ellenben a következő év elejéig halasztották : a városi tanács joggal tartott attól, hogy a dénár értékének rohamos csökkenéséből a városnak tetemes kára következlietik ; ennek meggátlása végett tehát a tanács az 1434 évi adótételeket az adó-behajtás küszöbén átszámíttatta. Ezek kiderítése után áttér a szerző az adólajstrom tüzetes megvizsgálására. Kimutatja, hogy az adókönyv a polgárok több rendbeli adóit a boradó neve alatt összevonja. Kováts Ferencz mármost alkotó elemeire bontja az egész adóösszeget és rájön, hogy a polgár 1 akó bor után 6 solidust (mai érték szerint 90 fillért) tartozott fizetni. Ismerteti továbbá az akkori folyadék-mértékeket; milyenek: a fader (karratum) = 30 akó, a ternarius (dreyling) = 20 akó. Kiszámítja, hogy 1 akóban 4 negyed vagyis 40 pint volt, stb. Az akó legalább 54Ί5, és legfeljebb 56'6 litert foglalt magában. Egy füst alatt megczáfolja Kohn Sámuelnek abbeli állítását, hogy a zsidók boradóját önkényesen vetette ki a városi tanács,1) és konstatálja, hogy Pozsonyban a polgárokat valláskülönbség nélkül és ugyanazon kulcs szerint adóztatták meg, mely kulcs szerint még a király is fizetett adót háza után. Egyenes adót kétfélét ismertek : vagyoni és fej-adót. Ezekhez járult azután a borra és húsra kivetett fogyasztási adó. Adómentességet csakis a templomok, kolostorok, az esztergomi érsek-primás tizedháza, a káptalan házai, a polgári kórház, bizonyos nyilvános ház és a város tulajdon házai élveztek ; személyes adómentességet pedig csupán a papok és — hivatalos működése alatt — a városbíró. Abból a körülményből, ') Kohn Sámuel : A zsidók tört. Magyarországon, I. köt.
