Századok – 1900

Történeti irodalom - Ábrányi Kornél: A magyar zene a XIX. században. Ism. Kereszty István 819

-TÖRTÉNETI IRODALOM. 819 használhatóságát megállapítani, a XVII-ik századdal foglalkozó historikusainknak lesz feladata. Ezzel bezárjuk hosszura nyúlt ismertetésünket. Csak azt akarjuk még megemlíteni, hogy a két kiadó intézet, a porosz és az osztrák között, a kiadásra nézve, a mi annak külsőségeit illeti, kötelező megállapodás áll fen. A belső oekonomiára nézve mindkét intézet teljesen szabadon jár el. Az anyag gyűjtése körűi fölmerült nehézségeknek tulajdonítható, hogy a míg a porosz intézet kötetei immár tekintélyes sorozatot képeznek, addig az osztrák intézet csak 1897-ben adta ki az első kötetet s azóta líjabb kötettel nem lépett a nyilvánosság elé. Reméljük, hogy még többször leend alkalmunk olvasóink előtt a két intézet kiadványait ismertetnünk. AI.DÁSY ANTAL. A magyar zene a XIX. században. Irta id. Ábrányi Kornél. Budapest, 1900. Rózsavölgyi és társa. Nagy 8-r. XIII. 700 1. A német császár hite szerint már átléptünk a huszadik századba. A német irodalom, bele értve az időszaki sajtót is, kizsákmányolta ezt az alkalmat; csak úgy ontotta mindenféle szakmának multszázadi történetét; — igaz, volt anyaga hozzá bőven, a nagy területen élő németség magas fejlettségit, ezerágú szellemi élete! . . . Mi magyarokúi csak az 1901-ik esztendővel tartjuk elérkezendőnek az új századot, s úgy látszik, hogy Endrődi irodalmi képeiu, Ábrányi előttünk fekvő nagy könyvén és Szana művészet-történetén kívül mostanában nem is állítunk emléket a XIX-ik század magyar szellemi életének; igaz, hogy anyagunk sincs hozzá annyi, mint a Xyugat boldogabb népeinek, érdeklődésünk is csekélyebb, a komolyabb irodalomnak meg épen elenyésző kevés számú a közönsége. Annál szebb, ha az író ezeknek a keveseknek meghozza azt az áldozatot, hogy megírja a művészeti törekvések százesztendős kálváriáját. Ábrányi könyvéért elismerés illeti a kormányt is, melynek támogatása — sőt talán megbízása — késztette az érdemes szerzőt e 45 ívnyi munka megírására. Az olvasó bizalommal veszi kezébe a művet, azzal a meggyőződéssel, hogy lehetetlenség lett volna hivatottabb írót találni reá Ábrányinál, a ki nemcsak Apollónak aranymisés papja, — 1848 nyarán lépett föl először mint zongoraművész, — hanem a múló század nagyobbik és pedig mozgalmasabb felében közvetlen tanuja, sőt mindenkor fontos tényezője összes zenei életünknek. Mint SZÁZADOK. 1900. IX. FÜZET. 53