Századok – 1900

Történeti irodalom - Ferdinandy Gejza: Az aranybulla. Ism. Karácsonyi János 65

()4 TÖRTÉNETI IRODALOM. a 68-ik lapon, hogy az 1222-ik évi aranybulla egy századon át teljesen feledékenységbe merült; sem azt, a 113-ik lapon, bogy a nemesség Károly királynál még lépéseket sem tett az aranybulla megerősítése, vagy kiadása iránt, holott bizonyos, hogy I. Károly még esküt is tett az országlakosok szabadságainak megtartására.1) Néhai nagynevű tudósunk, Wenzel Gusztáv is hozzászólott, még pedig találóan, az aranybulla sorsához »Adalék 1352-1)01 az aranybulla néhány csikkének alkalmazásához és magyarázásához« czímű értekezésében. Ebből (14. 1.) megtanulhatta volna a szerző, hogy 1352-ben nem csupán igazságszolgáltató, hanem egyszersmind törvényhozó országgyűlést tartottak, s nem maradt volna ez iránt kétségben. (124. 1.) Azt meg épen meg lehet követelni jogi írótól, hogy egyik legjelesebb jogtörténészünknek, Bnrtalnak »Commentarii ad hist, status iurisque publici Hungáriáé« czímű híres munkáját jól ismerje, s íme a szerző ezt sem olvasta, vagy legalább nem olvasta figyelmesen. Tudom nagyon jól, hogy a 155-ik lapon idézi Bartal nevezetes művét, ámde épen az idézett hely bizonyítja, hogy csak futólag tekintett oda, mert ha ért latinul, s azon lapot (Bartal id. m. III. köt. 241. 1.) végig olvassa, kutatásainak végső eredménye másként hangzott volna. Azt írja a szerző: »sem II. Ulászlónak, sem II. Lajosnak koronázási esküjét nem bírjuk, s mindössze annyit tudunk, hogy II. Ulászló volt az első királyunk, a ki nemcsak a templomban, hanem a korona föltétele után a szabad ég alatt is tett esküt, De hogy az mit tartalmazott, az feljegyezve nincsen.« Bartal pedig mit ír? Az egykorú Bonfini szavait idézve mondja : »Id in solemniis coronationis Vladislai II. novum : quod profectus deinde extra urbem, in edito loco paratum podium cum instructo quorumdam procerum ordine conscendit, et Stephano Báthorio universae Beipublicae nomine postulante, ut cuncta regni jura, privilegiaque a divis concessa Principibus, vel maxime ah Andrea rege, qua legitimus jam et coronatus rex confirmaret, de his sancte observandis, deosculata sancta cruce, jusjurandum palam sub dio nuncupavit.« Ismeretes tehát a II. Ulászlótól koronáztatásakor tett eskü tartalma, s mivel ekként nem I. Ferdinándtól, hanem II. Ulászlótól kezdve esküdött meg minden magyar király az aranybullára : nem 1527-től, hanem 1490-től kezdve alaptörvénye az a magyar közjognak. Azt nem veszsziik rosz néven a szerzőtől, hogy II. István-') Fejér: Cod. Dipl. VIII. 4. 323. - VIII. 2. 164—165. 169.