Századok – 1900

Tárcza - Budapesti Szemle - 759

tárcza. ugyanazon számban kezdi meg s a következő kettőben (278, 279) folytatja és fejezi be »A nemzeti játékszín mint közügye czimíí akadémiai felolvasásának közlését, melyről annak idején már megemlékeztünk.1) Hajnik Imrének magyar bírósági szervezet és perjog az Árpád- és a vegyes-házi királyok alatt« czímű munkájáról L. B. ír nem épen igazságos bírálatot, midőn ott keres apró tévedéseket vagy hibákat benne, a hol a munka főérdemét kellett volna meglátnia. Bleuer Samu Fayer Lászlónak a magyar bűnvádi perrendtartásról szóló kézikönyve megjelenése alkalmából »Büntetőjog és történelem« czím alatt a jogelveknek a történelemmel való kapcsolatára hívja fel a figyelmet s kimutatja, hogy ezt a kapcsolatot Szalay László találta meg, a ki jogászelmével írta meg a magyar nemzet történetét. A ezikkíró nézete szerint mai történetíróink egyike sem jár közel Szalayhoz a magyar jogi intézmények keletkezésének ismeretében ; sőt a mai történetírók csodálatos nemtörődést tanúsítanak, ha a magyar jognak, alkotmánynak egy-egy kérdése vetődik adataik körébe. — A februári (278) számban Katona Lajos az ismeretes »Gesta Romanorum« czímű példagyűjtemény eredetét, kéziratait, fordításait, nyomtatott kiadásait stb. tárgyalja összehasonlitólag. Ugyancsak a februári s folytatólag a márcziusi és áprilisi (279, 280) számok hozzák Szmrecsányi Miklós tanulmányát, a ki »Szent Orsolya legendája a történetben és művészetben« czímmel Dionotus cornwalli király leányának Orsolyának s vele együtt a hunnok kard csapásai alatt Kölnben elvérzett 11,000 szűznek legendájáról értekezik. — Az áprilisi (280) számban »Deák két levele s a szláv kérdés 1842—43-ban« czím alatt Ferenezi Zoltán Deák Ferencznek báró Wesselényi Miklóshoz írt két levelét közli és commentálja (a b. Wesselényi-levéltár adatai nyomán), melyek egyike 1841. márcz. 25-én, másika 1843. febr. 12-én kelt. A levelek tárgya az akkoriban megindult szláv mozgalom, mely messzeható czélzatainál fogva a haza legjobbjainak s így Wesselényinek figyelmét is magára vonta, ki a kérdésben Deák véleményét kérte s vele ez ügyben több levelet váltott. Madarász Flóris dolgozata » Verseghy és a nyelvújítás« czímmel. a zirczi apátsági könyvtárban őrzött levelezésekből merített adatok alapján Verseghy életének utolsó szakát rajzolja, mely a nyelvújítás idejére esik, mikor Verseghy főleg nyelvünk bővítése érdekében fejtette ki munkásságát. Badits Ferencz mutatóba bevezetésével és fordításában. Kívánatosnak tartottuk volna, hogy Leiningen iratai az eredeti (német) nyelven, vagy legalább azon is, lássanak napvilágot, nem csupán — olykor félreértésekre is könnyen okot és alkalmat szolgáltató — fordításban. A kiadvány ezzel mindenesetre vesztett az ő kútfői becséből. ') Századok, 1899. 848. 1