Századok – 1900

Történeti irodalom - Melich János: Melyik nyelvjárásból valók a magyar nyelv régi német jövevényszavai? Ism. Bleyer Jakab 744

746 történeti irodalom. 746 irodalomban, mert így bizony a külföldi olvasó nem kap egészen helyes képet nyelvünk német jövevény- és kölcsön-szavairól. A könyvet beható nyelvészeti fejtegetések zárják be, melyek német átvételeink hangtanát fejlődésében és változásaiban ismertetik. Ezekből a vizsgálódásokból Melich nem von le határozott eredményeket, pedig meg lehetett volna kísérelnie német eredetű szavainknak az átvétel ideje és helye szerint való osztályozását. Igaz, hogy ezen osztályozásnak alapja az eddigi kutatások után meglehetősen bizonytalan és ingadozó lett volna, de úgy vélem, hogy a további vizsgálódásokat nem kis mértékben megkönnyítette volna. Átvételeink egyik részére, régi német jövevény szavainkra nézve, végre is hajtja a szerző ezen osztályozást a másod sorban idézett és az Akadémiában felolvasott értekezésében, mely módszer és alaposság tekintetében egyaránt kitűnő. Ebben Melich a német nyelvészeti irodalom kiváló ismeretével és a mi nyelvi kutatásaiukban való teljes jártassággal, régi német jövevény szavaink eredetét vizsgálja. Beható és érdekes fejtegetéseinek eredménye az, hogy a magyar nyelv legrégibb német jövevény szavai arról a területről ') valók, a mely területen ma és a múltban főleg közép-frank nyelvjárást beszélnek és beszéltek; a vele határos alsó-német (al-szász, al-frank) nyelvjárás szintén hagyott egy-egy nyomot nyelvünk német jövevény szavain. Ebből pedig ép lígy, mint Lumtzer fejtegetéseiből, egy másik történeti tény is önkéntelenül folyik, hogy t. i. Árpád-kori német telepítéseink java része ezen vidékről, a közép-frank nyelvterületről való. Erre már az erdélyi szász kutatók is tüzetesen rámutattak, a kik azonban más alapból,, az ő élő nyelvükből és irodalmi emlékeikből indultak ki, míg Melich és Lumtzer következtetéseinek alapját egyedül régi német szavaink és helyneveink adják. A különböző alapokból kiinduló és eltérő utakon haladó vizsgálódások ilyetén találkozásának kétségtelenül komoly bizonyító ereje van, de azért természetesen jöhettek Németország más vidékeiről is többé-kevésbbé jelentékeny számú telepesek ; ezek azonban faj rokonaiknak olyan túlnyomó hatása alatt állottak, hogy nyelvöknek a későbben közösen használt nyelven alig maradt nyoma, vagy ha maradt, ez idővel annyira elmosódott, hogy még a hangtani kutatás nagyító üvegén keresztül sem észlelhető. Annak a feltűnő körülménynek okát is igyekszik a szerző tisztázni, hogy a szomszédos osztrák-bajor dialektusból nincsenek régi átvételeink. Ennek magyarázata szerinte az, hogy a ]) Ennek nyelvjárási térképe, melyet Sclieiner András készített, mellékelve van.