Századok – 1900

Történeti irodalom - Brosch Móricz: Geschichten aus dem Leben dreier Grossvezire. Ism. Kropf Lajos 740

történeti irodalom. 741 A fővezérnek közel rokona volt továbbá a budai pasa, a kit a szultán 1578-ban megfojtatott, mivel uralkodójának nővérét nem akarta feleségül venni. Broscb látókörét egy-két körülmény kiválólag jellemzi, így pl. az uszkokokról azt írja, hogy az egy »Seeräuber-Stamm« vala, »der auf oesterreichischem (!) Gebiete seine Schlupfwinkel hatte.« II. Mohammed szultán azon arczképéről pedig, melyet Gentile Bellini festett, úgy látszik, nem tudja, hogy annak hasonmását Louis Thuasne még 1888-ban kiadta Párisban, a festő konstantinápolyi küldetéséről írt monographiájában. Más helyen meg azt írja a szerző, hogy »kétségen kívül visszataszító vonás Köprili Mohammed jellemében az, hogy {egy ízben) egy követ meggyilkolásán törte a fejét; de az, hogy e tervét meg nem valósította, sokkal kedvezőbb színben tűnteti fel őt, a barbárt, mint pl. Lajos magyar királyt azon cselekedete, hogy 1520-ban Szulejmán követét megfojtatta.« Erre nézve idézi Zinkeisent (II. 616.), de ha forrását felütjük, azt találjuk, hogy ott két versió van közölve : az egyik Istvántiból, mely Brosch állítását megerősíti, a másik pedig Spanduginoból, mely őt egyenesen meghazudtolja, mert az olasz krónikás cs:ik azt állítja, hogy a szultán követét a magyarok megsebesítették.1) Ellenben nem idézi Hammert, kinél még több versió is található.3

) Minden hibái és hiányai mellett is azonban Brosch művecskéje hasznos és sok tekintetben tanulságos olvasmány. Érdekes pl. az a tudósítás, melyet a velenczei tízek tanácsának 1574. okt. 20-iki jegyzőkönyvéből (Parti segr. Cons. X.) közöl, midőn t. i. arról volt szó, hogy a Don Juan d Austria által az elmúlt, év folyamán elfoglalt Goletta visszafoglalása alkalmával mily álláspontra helyezkedjék Yelencze a porta irányában. Ez alkalommal átlapozgatták a köztársaság hivatalos aktáit oly czélból, hogy praecedenst találjanak, és kisült, hogy több hasonló esetben Velencze szerencsekívánatait *) »In quella hora medesima, che la testa di Gazelli fù recata à Constantinopoli (tehát 1521 elején), Solimano intese come il suo Ambasciatore che havea mandato ad annuntiar la guerra al Kè d' Ungheria se non dava il tributo, era stato ingiuriato da gli Ungheri, i quali cio fecero, per prender vendetta dell' onte ricevute da Selim, il quale fecero ingiuria à gli Ambasciatori del Ttè d' Ungheria« . . . Sansoviiio : História de Turchi. Venetia, 1654. fol. 204 verso. 2) Hammer (franczia kiadás V. 14. 405.) idézi pl. Ali török írót, ki szerint a szultán azért indított háborút a magyar király ellen, mert ez a tőle harácsot sürgető csauszt letartóztatta. — Sagundino nála hibásan áll Spandugino helyett. — A jelen vitás pontot illetőleg különben v. ö, Századok, 1898. 052. 1. 48*