Századok – 1900

Értekezések - ANGYAL DÁVID: Erdély politikai érintkezése Angliával - IV. közl. 702

716 ANGYAL DÁVID. De a bécsi udvar ekkor nagyon gyanús szemmel nézte az angol követjárást. A gyanú Erdély miatt keletkezett. Marsigli ugyanis ismételten jelentette Törökországból, hogy az angolok és hollandiak, egyetértve az erdélyiekkel, vissza akarják helyezni Erdélyt régi állapotjába. Pedig 1692-ben az udvartól már nagyon távol volt az ily gondolat. Harbordot tehát sokáig tartóztatták nem csupán Bécsben, hanem Marsigli tanácsára még Eszéken is. Nagy nehezen bocsátották innen Törökországba azzal a határozottutasítással, hogy fel ne ajánlja Erdélyt a töröknek. De a szerencsétlen Harbordnak nem volt ideje tenni valamit Erdély függetlenségéért. Belgrádban meghalt körülbelül egy évvel Hussev halála után. Vilmos király oly sietősnek tartotta a béketárgyalás, ügyét, hogy mihelyt meghallotta Harbord halálának hírét, rögtön megbízta Heemskerke Ernőt, a bécsi hollandi követet, a tárgyalások folytatásával addig is, míg ki nem nevezi Harbord utódját.3

) Heemskerke is sietett ; 1692 októberében már Belgrádban volt, s itt Maurocordato azt mondotta neki, hogy Erdélyt át nem engedheti a török a császárnak. Heemskerke rögtön jelentette a görögnek mondását Bécsbe, mert maga is örült volna, ha az udvar kihagyja Erdély követelését a békepontok közül. Thököly kerülte Heemskerket, mint annak idején Husseyt, de helyette Inczédi és Komáromi beszéltek az angol király nevében tárgyaló hollandival. Szerették volna kitudni, hogy mit várhatnak Heemskerketől : s a követ biztatta őket, sőt Solarival társalogván megjegyezte, hogy Thökölyt is kielégítik a békekötés alkalmával.2) Heemskerket nyomon követte Paget, Harbord igazi utódja. Paget 1692 deczember 22-én érkezett Belgrádba, a hol a szerdár arról értesítette, hogy alkuban van Thökölyvel a követségnek Nisig való szállítása dolgában. Paget bosszankodott, hogy január 8-ikáig kellett az időt töltenie a Morava torkolatánál, a míg végre Thököly megegyezett a szerdárral s litnak indította Vilmos király követét. Thököly szándékosan húzta-halasztotta az utazást, mert érdemet akart magának ') Harbordról : Turcica 1692. (Bécsi állami levéltár.) —Hammer : Geschichte des Osm. Reiches III. 8C5. 1. Hammer és utána mások Harbondnak írják Harbordot. 2) Thököly leveleskönyve, 1691—1692. Kiadta Thaly : M. Tört. Emi. II. oszt. XXXIV. 364. 1. 'és Nagy Iván : Thököly naplója. (U. o. XV. köt. 78. 1.)