Századok – 1900
Értekezések - STESSEL JÓZSEF: Locsmánd vár és tartománya 675
•684 STESSE!. JÓZSEF. későbben Locsmándon is bírt; bírta pedig az 1275-ben Locsmándi Istvántól kapott telket,1 ) azután Rupp szerint2 ) 1330-és 1381-ben az István s Frankói Frank és Mihály által ajándékozott telket és malmot s az 1385-ben készpénzen vett másik malmot. Midőn pedig 1392-ben Garai Miklós és dános Kőszeg várát kapták adományul,a) ehez a többi közt Tömörd Vas vármegyében, és Locsmánd is az Ambus nevű praediummal együtt Sopron vármegyében, valószínűen mint régi alkatrészek tartoztak, mire nézve az oklevél ezen szavait: »Temerd et Luchman modo praehabito cum praedio Ambus« figyelemre méltóknak találom, mert azok a már régebben történt odacsatolásra czéloznak, másrészt pedig a Temerd körűi létezett egykori locsmándi várföldek történetével is, a mire alább még vissza fogunk térni, némi közelebbi viszonyban lehetnek. Egyébiránt nem ismerve az intézkedés valódi okát, nagyon is meglepő jelenségnek kell tartani, hogy a locsmándi ősi birtokot az adományos családtól elvették, a mi a király és a régi birtokos között támadt viszálynak a kifolyása lehet, vagy talán az a körülmény, hogy — mint sejtem — az Iván-féle locsmándi birtokrész már előbb a királyra szállott, a másik birtokrész elfoglalását is maga után vonta. A Frankói vagy Gősfalvi család utóbb Gősfalvi Benedekben fiágon kihalván, Mátyás király 1475-ben Gősfalvát és Hegyfalut Vas vármegyében, Frankót és Locsmándot Sopron vármegyében, Laki Kis Tamásnak adományozta ugyan,4) de ez adomány nem érvényesülhetvén, új királyi adomány alapján 1476-ban ugyanazon czímen a vasvári káptalan előtt Gősfalvát. Hegyfalut és a laki birtokrészt, továbbá Frankót és Gvirótot (de nem Locsmándot) Egervári László vette birtokába,5 ) a minek azonban Gősfalvi Benedek leányai siker nélkül mondtak ellene, mert ezek a birtokok utóbb birói ítélet erejénél fogva Egervári kezén maradtak. Ha a Locsmánd körűi fekvő tájék XIII—XIV. századbeli határait, a mennyire azokra nézve magunkat a rövid leírásokból tájékozni tudjuk, a mai állapottal összehasonlítjuk, meg fogunk győződni róla, hogy különösen Frankó, másrészt, pedig Horvát-Zsidán és Peresznve közt lényeges változás történt, a mennyiben az itt összefutó határok, különösen a peresznyei, idő multával nagyobb átalakuláson mentek keresztűL ') Árpk. Uj Okmt. XX. 141. 1. s) Magyarország helyrajzi története, I. 470. 1. 3) Sopron vm. Okit. I. 508. 1. 4) Sopron vm. Okit. II. 493. 1. 5) U. o. 498. 1.
