Századok – 1900

Értekezések - STESSEL JÓZSEF: Locsmánd vár és tartománya 675

•680 STESSE!. JÓZSEF. abban a borsmonostori apátság részére adományozott birtokokról, melyek Locsmánd, Gyirót és Frankó közelében feküdtek, az mondatik, hogy mindig szabad birtokok voltak s egyes birtokrészek régi határai három egymásután következő előbbi tulajdonos alatt és óta mindig változatlanúl fönnállanak; továbbá, hogy Peresznye határa szélén, a mai Horvát-Zsidán és Frankónak dél-keleti része közt a soproni várjobbágyok földje volt, a mi már azért is érdekes, mert e tájék Locsmánd határától alig 3—4 kilométernyire fekszik. A mi Sárod fekvését illeti, az — mint láttuk — délen Enyeddel, északon Micske faluval tartott határt, de azonkívül még északon és nyugaton a régi Mixa egy része (ma Udvard), keleten pedig a mai Micske területe is szomszédos volt vele. Az idézett 1225 és 1240 évi oklevelek a borsmonostori apátság birtokainak határjárását tartalmazván, ez sehol, de különösen a hol Gyirótot azután Locsmánd déli és nyugati határvonalát érinti, locsmándi várföldekre nem akadt; már pedig alább látni fogjuk, hogy épen Ivánka vagy Iván, kit Pesty alapos ok nélkül várispánnak nevez, Locsmándon két malmot is bírván, az ő birtoka Locsmánd déli határrészére is kiterjedt, a hol — azt hiszem — szőllei is feküdtek, mert mai nap is itt terülnek el a szőllő ültetvények. Nem szenved kétséget, hogy Locsmándnak, Gyirótnak és Frankónak csak egy részét bírták a jövevény vitézek, mert egy bizonyos rész Ivánka locsmándi birtokos tulajdona volt, sőt egy 1186-iki oklevélből1

) tudjuk, hogy Locsmándon — de nem Locsmánd-megyében, mint az oklevél rubruma mondja -a szabad udvarnokoknak is földjeik voltak, a kiknek emlékét a Pépcze jobb partján ma is ismeretes Hofstat dűlő, mint a régi curiák fenmaradt neve, híven megőrizte. A jövevény vitézeket a három helységnek birtoklásában nemsokára Ivánka comes de Luchman háborgatá, a ki 1171-ben a fentebbi 1156 évi adományt »ad suam comitivam« tartozónak állítván, a birtokosok ellen perlekedett ;2) mire III. István király azért, mert nem volna hozzá méltó az adományozást visszavonni, s különben is valónak bizonyulván, hogy az nem tartozik Ivánka comitiájához (tartományához) : azt a jövevény vitézeknek visszaadta örök birtoklásra. A comes és comitia szavak itt alkalmúl szolgáltak a VárispánságoJc írójának arra, hogy ellenkezőleg azzal, a mit a magán birtokcsoportot jelentő comitatusokról vallott, s nem tekintve arra, hogy itt várról szó sincsen : Iváu·) Árpk. Uj Okmt. VI. 164. 1. s) Sopron vm. Okit. I. 3. 1.