Századok – 1900
Történeti irodalom - Reizner János: Szeged története. Ism. Borovszky Samu 628
640 TÖRTÉNETI IRODALOM. 640 tessék, »mert olyan nagy ínségben vagyunk az idegen nemzetség miatt, kit sehol nem hallott Ngtok ; ha római szentegyház minket és köresztínséget nem tartotta volna, régen elfutottunk volna erről a helyről, de ezen gondolván, minthogy mindenfelől kálvinista vallást tartanak, lelkünket érezvén, szenvedtük a sanyarúságot.« 1641. máj. 4. A tápai bírák és polgárok küldik az évi hal-ajándékot : 10 szívolt pozsárt, 10 fogás nádas halat, 30 fogás kösz halat és 5 bokor karmazsin csizmát. Kérik a kamarát, hogy a vármegye ispánja ne erőltesse őket porta-pénzre. »Eddig is régen elpusztultunk volna, ha római egyháznak szent Ferencz életű páterei nem tartottak volna bennünket, mert töröknek az nagy kívánságát meg nem tudjuk ótani, más az, hogy mindenütt, a hol jobb helyet aránzanak, kálvinista vallások vágynák.« 1641. aug. 19. Gombkötő János füleki lovas hadnagy Szeged állapotáról és a Fazékszerről értesíti a kamarát. Szeged három részből áll : az egyik részben, u. m. a várában és palánkjában török lakik, a második része pedig derék város, a melyben magyar lakik és ez kedvét is keresi a nemes kamarának. A Fazékszer pedig a palánkhoz vagyon foglalva, de abban mind csak mesteremberek szorultak s kívül laknak a palánkon a Tisza felől ; ezek nem akarják a magyarországi urakat vallani, hanem mind afféle törökkel béllelt emberek ; tisztán csak a törökkel értenek egyet, valahova szükség kívánja, a törökök titkos leveleit hordozzák országunknak kárára, maguknak pedig csak a maguk hizlalására vagyon gondjuk. Utasítást kér, hogy mint járjon el ezzel a Fazékszerrel szemben. 1641. nov. 6. Szegedi főbíró Mihal Kovacz s polgártársai küldenek a. kamarának: 100 fogás halat s 5 öreg hal helyett 15 pozsárt, 15 szívolt }30zsárt, 5 bokor karmazsin csizmát. írják, hogy a tápaiak méltatlanúl tettek panaszt ellenök ; világosítsa fel őket a kamara, mert nem hisznek azok sem papnak, sem barátnak, olyan hitetlen emberek azok. 1642. febr. 24. Nömös Szeged városának főbírája Mihal Kovacz, társaival együtt szolgálatukat jelentvén, könyörögnek a kamarához, hogy nekik szegedieknek, martonosiaknak, tápaiaknak Gombkötő János helyett rendeljen más tiszttartót, mert a mióta ő a tiszttartó, csavargók kezén kétszáz lovuknál több veszett el, holott ők az ő jussát minden esztendőben jámborul megadták, de látják, hogy nem hasznukra, hanem romlásukra igyekszik. Aláírás : Mi mező-szegediek és martonosi, tápai bírák és polgárok alázatos szolgái Ngtoknak. 1642. márcz. 17. A mező-szegediek kérik a kamarát, hogy Gombkötő János tiszttartót mozdítsa el, mert égéssel, rablással, marhájuknak elhajtásával szörnyűképpen fenyegeti őket ; nem tudják, mi okon, hol egyiküket, hol másikukat felhivatja és bírságolja. Azért könyörögnek, hogy nekik egyáltalán ne legyen többé tiszttartójuk. Eszterházi Pál is három levelet küldött már reájuk, földjüket el akarja venni tőlük. Aláírva : Mező-Szeged városának főbírája Mihal Kovacz. 1642. máj. 24. Eszterházi Pál erőhatalommal el akarja venni a szegediektől nemes földeiket ; de ha a pusztít· földeket elveszi, akár a várost is neki hagyják. Gombkötő János is untalan ír reájuk, hogy a kamara ispánságot adott neki felettük, nem tudják való-e vagy nem ? A levél alján a következő P. S. áll : »Nemes földeink peniglen ezek, melyeket régi szent királyok és császárok adtak az nemes városnak : Majsa, Vleös (Ülés), Kömpecz alsó, felső, Csengelle, Atokháza, Móricz-Gáttya, Bodoglár, Mérges, Bugacz, Monostor alsó is, felső is, Béni halasa is, és Asszonyszállás, C'siollios, Taio.« Aláírva : Gelen János Mező-Szeged városának főbírája. 1642. máj. 2Ï. Datum Zegedini. A martonosiak a halbeli nagy szükség miatt ajándékkal kedveskedni semmiképpen sem tudnak.
