Századok – 1900

Értekezések - THALLÓCZY LAJOS: Nagy Lajos és a bulgár bánság 577

.596 TIIALLÓCZY LAJOS. mezőig (Oimpolungu) ért, ;i hol már oláh harminczad vala.1

) Ennek részleteit a helyi kutatásnak kell földeríteni, s okvetetlenül sikerülne is e törekvés, ha az okleveles anyagot e szempontból kutatná valaki. Itt lévén a vízválasztó a Duna folvórendszerei között, a Kimpolungon alól kezdődő Jalomica-Dimbovica hálózat nagy lápokat, ingoványokat alkot. A magyar gyepiin túl az első szomszédos oláh zsupánság (annak nevezhetjük bátran) a Tergovisttól délnyugatra fekvő dragomiresti zsupa vala a Dimbovica mellékén, melynek élén Dragomir dimboviczai várnagy állott.2) Dragomir a Jalomica átjáróját sánczolatokkal látta el s az átjárónál megpróbálta a védelmet. Az erdélyi hadak azonban szétverték a sereget s Tergovist közelében átkeltek a Jalomicán. Miklós vajda a győzelem után azt a hibát követte el, hogy nem ismervén a színteret, lovasokkal kezdte üldözni Dragomirt. A déli Kárpátok havasallyán a tavaszi esőzés márczius végén és április elején alkot lápot s teszi ingoványossá a folyók árterét, melyből a kijárókat csak a helybeliek ismerhetik. Igv történt, hogy a mint a magyar sereg elveszté a tájékozó fonalat s kereste a kiutat, az oláhság elállotta a kijárókat, s hát mögött ellepvén a hegyszorosok lejtőit, egymásután öldöste le a menekülőket. A vajda elesett jobbjaival s csak kevesen kerülhették el a veszedelmet, melynek első következménye lőn, hogy Törcsvár felé az oláhok nyilt utat nyertek.3) A csatavesztés következtében szabaddá lett a beút az erdélyi földre, s László vajda — személyes vezérlete alatt-e, vagy csak a Dragomir csapatai által ? nem biztos4) — Erdélyben pusztíttatott. Másfelől Szörény váránál — föltéve, hogy azt László vajda időközben megszállotta — állott egy nagyobb oláh sereg. Lajos király a hadjárat ez alakulásával szemben ') . . . »tricesimam in Longo campo« . . . László vajda 1368 j"an. 20-iki oklevelében. 2) Tökéletes szláv szervezet, a vajda castellanusa. 3) Nem áll rendelkezésemre az oláh helyi irodalom, — bár a vezérmunkákat ismerem, — azért meglehet, hogy e leírással nyilt ajtót törünk be. Hunfalvy az »Oláhok története« II. kötetében ugyan sikerrel polemizál a félig poéta, félig historikus Hasdeuval, kinek munkáját ismerjük, de csak történeteket ír s nem ad összefüggő képet. Nézetünk szerint e csata ideje meghatározására fontos körülmény, hogy lápokat említ a magyar krónika ; télen a láp befagy, nyáron felszikkad, s így bizonyos, hogy a hadjárat 1369 tavaszán (márczius-április) történt : őszszel nem történhetett, mert akkor már béke volt. 4) 1369. nov. 13-án Péter alvajda mondja jelentésében: hogy a tolmácsi Szentmiklós-monostor »per Layk vaivodam Transalpinum omnino crematum extitisset·.« Zimmermann id. m. II. 333.