Századok – 1900

Tárcza - Tóth-Szabó Pál: A bihari vár 547

• TÁRCZA. 549 kedik ; míg ezen ismét — mint a beton felső rétegében és fel­színén még megtalálható hatalmas terméskövek mutatják — kőfal állott. A Leányvár bástyája meg épen bolthajtásszerű, lépcsőzete­sen emelkedő kőépítményt tár elénkbe. Nem kevésbbé érdekesek a vár belterületén szerzett tapasztalataink. Munkánkban irány­mutatóúl szolgáltak a föntebb említett halmok, melyekben épület­maradványokat véltünk találhatni. Es e feltevésünkben nem is csalatkoztunk. Meg kell azonban jegyeznem, hogy míg a vár köze­pén, a millenniumi emléktől keletre és északra, 1—1/2 m. széles betonfalazatokat találtunk, keverve mésztuffával, szürke márvány­nyal, téglával, terméskővel : az udvar külső területén lévő halmok felbontásával agyag, sár és vályog építési maradványok kerültek felszínre. Sajnos, mindezen munkálatok közben egy ép téglát, melynek alakjából vagy az esetleg rajta lévő jelből korára is vonhatnánk némi következtetést, avagy pénzdarabot vagy ép edényt nem találtunk. Csak törmelék és törmelék minden. Van egy falazat, mely különös sajátságainál fogva az igaz­ság nem minden látszata nélkül arra enged következtetni, hogy ott a kereszténység korában templom állott. Támogatja ez állítá­sunkat mind a falazat központi fekvése, mind feltűnő (egy méter széles) erőssége, valamint köríves alakja. De bizonyítja a közve­tetten közelében feltalált temető is. A körülmények igazolni lát­szanak annak jogosultságát, hogy temetőről beszéljünk. Ugyanis, ha a nagy kiterjedésű vár egy részében sem találunk sírokat, csak épen az említett falazat közelében, de ott aztán nagy mennyiség­ben, világos, hogy itt temetőre akadtunk. Tudni való, hogy a régi keresztények legszívesebben a templomok alatti sírboltokban s a templom körűi temetkeztek. Hogy pedig keresztény temetővel van dolgunk, bizonyítja egy más tapasztalásunk. Sikerült két tel­jesen ép sírt feltárnunk, teljesen ép csontvázakkal, még pedig úgy, hogy arczczal kelet felé néznek. Két egymástól több méternyi távolságban fekvő sír ugyanazon formában, benne az ereklyék ugyanazon keleti fekvésben : véletlen műve nem lehet, hanem val­lásos szokás követelménye. Különben az említett sírokban kicsi és nagy koponyák s más emberi ereklyék vegyesen fordulnak elő. A koponyák között túlnyomó számmal vannak a keskeny, hosszú alakúak, alacsony nyomott homlokkal, hátúi gyakran erős kidudo­rodással. Az egyik ilyen feltűnő alakú koponya hossza 19'5 cm., szélessége 13 cm., mélysége 12'6 cm., kerülete 53'4 cm., túlerős dolichokephal, indexe 66'6, mely utolsó körülmény, mint a legrit­kább esetek egyike, egymagában is érdekessé teszi e koponyák behatóbb, tudományos tanulmányozását. A sírokról szólva, egy jelenséget nem hagyhatok említés nélkül. Míg ugyanis e sírok rendesen bizonyos távolságban feküsznek egymástól, van egy hely,

Next

/
Thumbnails
Contents