Századok – 1900

Tárcza - Győry Tibor: Adatok a morbus hungaricus történetéhez 534

• TÁRCZA. 543 riával szemben. •— A természet törvényei 300 évvel ennekelőtte is ugyanazok voltak, mint ma. Ezen felsorolt oki tényezők működtek közre abban, hogy az idegenek, főleg a németek oly rettenetes módon pusztultak hazánkban. A török a tőle független ártalmaknak ép annyira ki volt téve, de maga keveset vétkezett : a föltétlen alattvalói engedelmesség, vallása törvényeinek tisztelete, testének és környezetének tisztántartása legtöbbször sikeres oltalmat nyújtott neki a megbetegedés ellen.1

) De mindezek mellett a morbus hungaricus bizonyára nem terjedhetett volna el oly nagy mértékben, ha a hygienikus administrate, vagyis prophylactikus intézkedések lelkiismeretesebbek, czéltudatosabbak és szigorúbban ellenőrzöttek lettek volna. Egyike a legfőbb bajoknak, a melynek kézzelfoghatók a káros következményei, a tábori orvosi szolgálat végtelen fogyatékossága volt. Kétes existentiájú és képzettségű u. n. orvosok (medicaster) özönével sereglettek a tábori szolgálatba s az embereket tudatlanságuk áldozatává tették. A kitűnő Coberus, kinek személyesen volt alkalma társaival megismerkedni, azt írja rólok, hogy nem a betegek gyógyítására, hanem akárcsak kipusztítására vállaltak szolgálatot.2) Talán nem is csodálható, ha a katonák szívesebben fordultak kuruzsló javasasszonyokhoz tanácsért.3

) Cseberből vederbe. A gyógyszerészek az orvosokhoz méltók voltak,4

) de még az utóbbiak tudatlanságával is vetélkedtek a tábori sebészek (chirurgi).5

) A vezérek hibája volt, hogy ezeknek is tért nyitottak, mert az olcsóságra fektették a súlyt, s e sebészek havi 6 — 8, legfeljebb 10 forintért szívesen vállaltak szolgálatot, kezdve azt a beretváláson. Langius állítása szerint (1542) többen pusztultak el a chirurgusok tudatlansága, mint az ellenség kardja ]) »Sunt sane hac in parte municipia Mahometica, nobis Christianis longe sibi fideliora et magis devincta ; dispositis officiis se accomodent, ut sanitatem facile tueantur.« Coberus id. m. II. 39.1. — »(Derowegen) muss man der Türkischen Kriegsleuten rainigkait und fürsichtigkait billich loben . . . dahero sie sich in dem feld so gesund erhalten.« (Skreta id. m. 73.) 2) »Quanta perditorum hominuin, de medicastris castrensibus loquor, per totum hoc decennium, non ad curandos, sed ad enecandoa aegros, in Ungariam colluvies confluxerit, vel hinc aestimari potest etc. Sancta fide confirmare ausim, plures hoc decennio per eiusmodi Harpyas, quam ab ipsis hostibus trucidatos.« (Coberus id. m. I. 8.) 3) »Anno 1599 etiam vetulae sagaeque et incantantrices ad mactandum descenderunt : quarum furias nisi ferro compedibusque coerceri curassemus.« (Coberus id. m. I. 9.) *) . . . »ille nos praesagierit, qui pharmacopaeos non dextram, sed sinistram medicorum manum esse censuerit.« (Coberus id. m. I. 15.) 6) »Quäle de pharmacopolis, taie de chirurgis quoque castrensibus fit judicium.« (Coberus id. m. I. 19.)