Századok – 1900

Tárcza - Győry Tibor: Adatok a morbus hungaricus történetéhez 534

• TÁRCZA. 541 sem tilalom, sem fenyegetés, sem büntetés, de még a halál veszélyének tudata sem. Kettősen vészthozó volt a németekre e tulajdonságuk épen oly országban, melynek termékenysége meseszerű volt, s melynek lakói evésben-ivásban előljáró példát adtak nekik. Mert »sitim clamosam familiarem habet Pannónia« — mondja Coberus.3) Csupán egy körülmény az, mely az idegen katonák ezen életmódját menteni képes : ellátatlanságuk. A zsold, ha ugyan fizette az udvar, megakadt a tisztek zsebében, s a szegény katona rá volt kényszerülve, hogy szükségletét rablással, fosztogatással és oly mértékben, a mint épen alkalma nyilt reá, szerezze be, sőt fel is javítsa. Ez iránt bőven tájékoztatnak bennünket Gablmann feljegyzései, melyeket »Gablmann emlékezete« czím alatt Tliallóczy adott ki.2) De kevésbbé menthető már a német katonák erkölcstelensége és fajtalankodása, melyről csupán a testet s ellenálló képességét gyengítő befolyása miatt emlékezem meg. A németek, Coberus bizonysága szerint, 10 éves leányokat hoztak magukkal a táborba s azokkal fajtalankodtak. Hasonló szemrehányással illeti őket Gablmann is. Mindeme felsorolt körülmények érthetővé fogják előttünk tenni a morbus hungaricus kíméletlenségét a németekkel szemben. Egyöntetű a véleménye mindazon szerzőknek, kik a járvány megfigyelésénél áldozatai nemzetiségére is tekintettel voltak, hogy a morbus hungaricus a mennyire pusztította az idegeneket, annyira kímélte a magyarokat. Jordanus az 1566-iki nagy járványról azt írja, hogy a magyarok közül mindössze két egyént ragadott el. Hasonló kíméletességéről a magyarok iránt, szól Coberus, Parschitius, Pápai Páriz stb. Miért volt ez így ? Keressük ennek az okait. Mindenek előtt esik a latba a megszokás, az acclimatisáltság, vagy leghelyesebben szólva: a viszonyokba való beleszületettség a magyarok részén, s a viszonyokkal együtt megváltozott életmód az idegenekén. Feltétlenül ebben rejlik a legsúlyosabb kór-oktani momentum. A magyar a nagy ivásokhoz hozzá volt szokva ; hazája bő bortermése rászoktatta őt már régtől fogva. A németek ellenben a borivás ily fokához, valamint a gyümölcs, különösen a dinnye, tök és uborka, továbbá a sok hús, főleg a halak, ürü és sertés élvezetéhez, legalább az itt elköltött mennyiségekben, nem voltak hozzászokva, holott a magyaroknak ez volt a természettől rendelt táplálékuk s mindebből hihetetlenül sokat fogyasztottak el. Borzadva mondja Coberusunk : »Tali enim symposii vei contubernii commoditate si noster hie frui potuisset', etiam ex his forsitan ') Coberus id. m. II. 11. 1. ή Tört. Tár, 1896. IV.