Századok – 1900

Tárcza - Győry Tibor: Adatok a morbus hungaricus történetéhez 534

538 TÁRCZA. A talaj ott a hol mocsaras volt, kétfélekép fejthette ki káros hatását : aj a talajnedvesség útján, melynek nagy foka miatt az erdők kipusztultak s a klíma szélsőségekben csapongóvá lett s az erős párolgás következtében nyírkos is ; hozzájárult ehez a párolgásnak miasmaterjesztő káros hatása is, különösen a katonák közt, kik sokszor kénytelenek voltak egymásután több éjjelen át puszta földön hálni ; b) az ivóvizet megrontó befolyásánál fogva ártott a talaj. A szomjúság gyötrelmei az italban nem tették válogatóssá a katonákat, s ha más nem volt, — főleg, ha bor nem volt, — megitták a mocsaras és piszkos folyók vizét.1) A levegő rontásához azonban egyéb tényezők is hozzájárultak, melyek felsorolásával már a tábori élet ártalmainak körét érintjük. A sok eltakarítatlan szenny és ürülék a táborok légkörét nagyban megrontotta ; a katonák ürülékeiket nem takarították el : 2

) a hullák és dögök elásatlanúl hevertek ; 8

) a temetkezés körűi sem fejtettek ki elég gondot, mert a hullákat, ha el is ásták, de nem elég mélyen földelték el ; 4

) erre mutat az a körülmény is, hogy 1598-ban Esztergomban a keresztény temetőt, mely friss hullákkal népesedett be, nemsokára a férgek iszonyú raja lepte el. Csaknem egy évszázad múlva is újra felhangzik a panasz Georgi szájáról,"hogy a halottakat nem temetik el kellő mélyen.5

) Nem csoda, hogy a férgeken kívül még egyéb rovarok is megjelentek a táborok körűi, alkalmatlankodva, pihenésükben s álmukban zavarva, sőt a kétségbeesésbe hajtva a katonákat. Coberus, kinek szeme épen az apró részletek pontos megfigyelésére irányult, több oldalon keresztül foglalkozik ezen apró csípőmaró állatok kellemetlenkedéseivel, melyek oly nagy számmal voltak. hogy folytonos ingváltoztatással sem lehetett ellenök tenni semmit, s annyira csípték a táborbelieket, hogy ő maga is még utólag visszaemlékezik reá, milyen fékevesztett dühre gerjedt miattok ; ezek oly viszketést okoztak, hogy a katonák nemcsak felkaparták, de szinte felvájták bőrüket és belehaltak e sebekbe.6) ') »Saepe enim militibus aquae stagnantes et limosae potandae sunt.« Roth: De febre ungarica, 10. 1. — Továbbá: Coberus id. m. III. 49. — Sennert D. De morbo Hungarico (1619) 545. 1. — Kreysel J. S. De morbo Hungarico. Jenae, 1741. 21 és köv. 11. s) Skreta : Bericht von der allgem. ansteckenden Lagersucht. Schaffhansen, 1685. 72. 1. 3) Parschitius S. De morbo Hungarico. Frankofurti ad Yiadrum, 1693. 9. 1. 4) Coberus id. m. III. 26. 1. 6) De febre Hungarica. Freibui-g, 1624. 14. 1. 6) »Vidi apud plures ex grege milites .... eousque hanc pestem progressam fuisse : ut cervicibus a tergo erosis et carne ad unum et alteram digitum non iam excoriata, sed excavata, miserrime discerpti cum gemitu et fremitu vitam finirent.« Coberus id. m. I. 49.