Századok – 1900

Tárcza - Győry Tibor: Adatok a morbus hungaricus történetéhez 534

• TÁRCZA. 535 mily viszonyok talaján nőtt oly nagygyá s mely okból kerülte jobban a magyarokat, kímélte a törököt és pusztította a németet: mind oly kérdések, a melyek magyarázatra szorulván, a kutatás irányait többfelé terelték. A magyarázhat óság nehézségeinek legyőzésére ugyanazon eszközöket kellett itt is felhasználni, mint a melyekkel a modern járványkutatás ma is problémái síkjára száll. Első sorban tehát kutatandók voltak hazánknak a járvány keletkezése és tartama alatt fennállott hygienikus viszonyai : a talaj, a levegő, a víz stb. mint általános, — a socialis, nevezetesen az akkori háborús viszonyok folytán előállott változások, így főkép az életmódban, mint specialis ártalmak. És kutatandó volt az ezen ártalmaknak kitett egyének szervezete összességükben, illetve a morbus hungaricus iránti hajlamosságuk nemzetiségek szerint. Legelőször is tekintsünk végig hazánk akkori természeti állapotán, mely szoros kór-oktani összefüggésben állott a morbus hungaricus-szal. Alig találunk szerzőt, ki az itteni mostoha hygienikus viszonyok felett ne panaszkodnék. Ha e panaszok sokszor túlzottak, sok tekintetben igazak is. A XY-ik század végén hazánk valóságos földi paradicsom volt. De ez időtől fogva fokozatosan romlásnak indult. A mióta a török betette lábát, a természeti kultura teljesen megfeneklett. A már megindított mocsárlecsapolások és lápkiszárítások fennakadtak ; az ország nagy része, így a Dunántúl, a Dráva és Száva közti terület, az Alföld és főleg a délvidék csupa mocsarakból állott, melyek a levegőt megrontották és a faállományt rendkívül megapasztották. Kramer tábori chirurgus »Medicina castrensis«-ének első kiadásában (145.1.) registrálja, hogy 1717 —1737 között 40,000 német lelte sírját hazánkban, annak egészségtelen viszonyai, főleg elláposodása folytán. Altalános a panasz, hogy Magyarországon a nappalok nagyon melegek, az éjszakák igen hidegek és nyirkosak, s az időjárás általában szélsőségekre hajlandó : a nyár igen forró, a tél rendkívül hideg. Feltétlenül összefügg ez az imént említett elmocsarasodással, a mennyiben a sok mocsárból felszálló párák nyirkossá tették a levegőt, a mely ez okból naplementével könnyen le is hűlt s az éjszakákat hűvössé tette ; közvetett az összefüggés az által, hogy a mocsarak az erdőkkel együtt ezek klimaszelidítő hatását is tönkretették. Hiszen még 1882-ben is hasonló hibáit rójja fel klímánknak Hunfalvi/ János.1) Mennyivel kifejezettebben kellett e sajátosságoknak épen a fent vázolt viszonyok talaján érvényesülniük, könnyen elképzelhető, s a klimánkat illető feljegyzésekben, melyek egyaránt hang') Az éghajlat változásairól. Debreczen, 1882.