Századok – 1900

Történeti irodalom - Pieper; Anton: Die päpstlichen Legaten und Nuntien. Ism. *** 530

530 TÖRTÉNETI IRODALOM. 530 is nyomozgatnánk alárendelt jelentőségű hiányokat, mikor előttünk az anyag gazdagsága. Az bizonyos, hogy a főtiszteletű káptalan szerencsés volt, midőn Kollányi Ferencz vállalta el a mű megírását, mert méltó emlékkel járult a kilenczszázados jubileum megiiléséhez. Kollányi oly munkát adott, mely sokszoros tanulságaival, érdekes adataival méltán csatlakozik egyéb műveihez, melyekkel egyháztörténelmi irodalmunkat eddig is gyarapította. SRS. Die päpstlichen Legaten und Nuntien in Deutschland, Frankreich und Spanien seit der Mitte des sechzehnten Jahrhunderts. Von Anton Pieper. I. Theil. Münster i. W. 1897. 8-r. VII, 218 1. A mióta a vatikáni levéltárak XIII. Leo pápa elhatározásából a történetbúvárok előtt megnyíltak, de főleg, mióta Kómában a porosz történelmi, az osztrák történelmi és a Görres-féle intézetek működnek, a kutatás mind fokozottabb mértékben fordúl a nuntiusi jelentések felé, melyek per eminentiam államirati jellegüknél fogva az európai újkori történet egyik legbecsesebb forrását teszik. Hazánk történetére nézve is tudjuk, hogy a Momimenta Vaticana köteteiben megjelent követjelentések mily becses anyagot tartalmaznak. Az említett történelmi intézetek pedig vállvetve igyekeznek a XVI—XVII-ik századbeli nuntiusi iratokat közrebocsátani, melyek intim jellegüknél fogva nemcsak a kúria politikája felől tájékoztatnak bennünket, hanem az illető országok viszonyairól, a vezető férfiak politikájáról is nem egyszer becses felvilágosításokat adnak. Ε folyóiratban már nem egyszer volt szó az osztrák és a porosz történelmi intézetek kiadásában megjelenő nuntiusi aktákról. Az anyag közrebocsátásával kapcsolatosan haladt a kutatás a nuntiaturák külső és belső szervezetére, történeti fejlődésére nézve is. így Tolomei a velenczei nuntiaturáról értekezett volt, Hinojosa a spanyolországi nuntiaturákról bocsátott közre egy nagyobb munkát, mely azonban — fájdalom — az első kötetnél tovább nem jutott; majd Pieper lépett néhány e tárgyú tanulmányával a nyilvánosság elé. 1894-ben megjelent » Zur Entstehungsgeschichte der ständigen Nuntiaturen« czímű munkájában a német, franczia és spanyol nuntiaturákkal foglalkozott a XVI-ik század közepéig. Ε munkájából látjuk, hogy az első állandó nuntiatúrát a szentszék 1500-ban állította fel olasz földön, a velenczei köztársaságnál, a hol VI. Sándor és II. Julius pápa idejében állandó nuntiusokra találunk, kik oly intentióval küldettek a pápáktól, hogy nekik