Századok – 1900

Történeti irodalom - Sirbu; Jon: Mateiu-vodă Básărábas auswärtige Beziehungen 1632–1654. Ism. Jancsó Benedek 518

524 TÖRTÉNETI IRODALOM. 524 Mihelyt észrevette Máté vajda, liogy Rákóczy Lupuhoz közeledik, magának más helyen igyekezett támasztékot szerezni. Nemcsak azt a segítő csapatot hívta vissza, melyet a Ferdinánddal hadakozó Rákóczynak küldött, hanem egyenesen fel is lépett a császárnál Rákóczy ellen. 1(545 február 4-ről keltezve, jelenti Bécsben a konstantinápolyi császári követ, hogy a havaselföldi vajda küldöttei a következő ajánlatot tették neki : »Miután Rákóczy nyugtalan és rossz szomszéd volt mindig, sőt a közvetetlenűl szomszédos tartományokra nézve egyenesen tűrhetetlenné is tette magát, Máté vajda kizárólag ez okból, s nem azért, mintha Erdély fejedelemségére vágynék, —• a mely javadalmait tekintve különben is mögötte áll Havaselföldének arra kéri a császárt, hogy Rákóczyt vesse ki a fejedelmi székből, mert ezt soha olyan könnyen meg nem teheti, mint épen a jelenlegi viszonyok között.« 1) A császári válasz kegyesen tudomásúl veszi ugyan Máté felvilágosításait Rákóczy üzelmeiről, s biztosítja is a vajdát jóakaratáról, de egyúttal figyelmezteti, nehogy ez időszerint Rákóczy ellen valamit kezdjen, mert ezzel csak azt érné el, hogy a porta még nagyobb segítséget adna Rákóczynak. Ez időtájban a Balkán félszigeten »Jahja szultán« vagy »Sándor, Montenegro herczege« nevezet alatt egy kalandor, mint török trónkövetelő lépett fel. Ez Máté vajdával is érintkezésbe lépett s rábírta Mátét, hogy az ő támogatására adjon kellő időben egy húszezer főnyi sereget is. Ez a Jahja a lengyel királyt is megnyerte tervének. A görög keleti, de különösen a bulgár katholikus papság valóságos ügynöksége volt ennek az összeesküvésnek. Ε papság egyes küldöttei a bécsi udvarral is érintkezésbe léptek.2) A czél az volt, hogy a török ellen egy európai coalitiót hozzanak létre. A Balkán népeinek támadását Máté vajda vezette volna. Ezért Máté újra a bécsi udvarnál keresett szövetséget. Az eredmény most sem volt kedvezőbb az elsőnél. Bécsben nemcsak a harminczéves háború bajaival voltak elfoglalva, hanem az egészben oly könynyelmű kalandot is láttak, melybe a birodalom jól megfontolt érdekei miatt sem mehettek belé. Sîrbu ezt a tervezett kalandot nagyon sokra becsüli s hibáztatja is a bécsi politikát, liogy nem ment belé. »Ha a császár Máté hódolati ajánlatát elfogadja - írja műve befejező soraiban — és a fényes alkalmat, a mikor IY. Murád Perzsiával hadakozott, megragadta volna ... az európai törté-') Hurmuzaki : Fragmente zur Geschichte der Rumänen, III. 142. 1. 9) Pejacsevich : Peter Freiherr von Parchevich, Erzbischof von Martinnopel. (Archiv für österr. Geschichte, 59. köt.)