Századok – 1900

Történeti irodalom - Sirbu; Jon: Mateiu-vodă Básărábas auswärtige Beziehungen 1632–1654. Ism. Jancsó Benedek 518

TÖRTÉNETI IRODALOM. 519 »Máté vajda politikájának vezérlő fonalait -— írja a szerző az előszóban — iígy, a mint én felfogtam, visszatekjntőleg fejtettem ki. Itt a figyelmet csak annak egyik jelentékenyebb mellékösvényére akarom felhívni, t. i. a román tartományoknak a magyarsághoz való viszonyára, a melynek akkor tulajdonképen való képviselője az erdélyi fejedelemség volt. Ez talán a jelent illetően sincs minden jelentőség nélkül. Legalább én munkaközben többször voltam kénytelen ez országoknak és népeiknek mai viszonyára gondolni. Természetesen, az ilyen, töbhé-kevéshhé alanyi érzések kutatásaimra a legcsekélyebb hatással sem voltak. Csak az igazság keresésére törekedtem és a bírálattól sem kérek mást, mint igazságosságot.« Sîrbu, ez ígéretéhez híven, mindvégig tárgyilagos igyekszik maradni. Terjedelmes tanulmányában alig van egy-két hely, a hol enyhébb formában ugyan, de mégis csak érezhető a román ember ellenszenve a magyarság iránt. A tudós dicséretre méltó tárgyilagosságát mutatja az is, hogy a román történetírók (Xenopol, Tocilescu) eljárására czélozva, egypárszor rámutat arra, hogy ha ezek használták volna a magyar forrásokat, egészen más, és az igazságnak megfelelőbb eredményekre jutottak volna a román történelem egyik-másik kérdésében.1) Mikor I. Rákóczy Gryörgy trónra lépett, akkor Havaselföldén Leon vajda uralkodott. Ez rettenetesen zsarolta és zsaroltatta a maga görögjeivel a föld népét és a boérokat. A tősgyökeres liavaselföldi boérság körében — különösen az Oltón innen eső vidékeken, az egykori Kis-üláhországban erős nemzeti reactió is keletkezett e miatt Leon vajda kormányzata ellen. A mozgalomnak az lett az eredménye, hogy többen közűlök Máté agával együtt (aga néven nevezték a gyalog katonaság főparancsnokát) kénytelenek voltak Erdélybe menekülni. Leon vajdának ez emigratió sehogysem volt ínyére. Három ízben szólította fel a menekülteket hazatérésre, a leghatározottabb ígéretet téve, hogy panaszaikat orvosolni fogja. Rákóczynak is írt, hogy a menekülteket küldje haza, vagy legalább bírja rá a hazatérésre. A menekültek nem mentek haza. Rákóczy sem igyekezett őket hazatérésre bírni. Ellenkezően, megengedte nekik, hogy a Havaselföldével határos részekben zsoldosokat fogadjanak s velők Máté aga betörhessen Havaselföldére.2) Máté diadalmasan haladt előre, de Bukarest alatt csatát vesztve, újra Erdélybe menekült. Azonban az agát és társait e kudarcz nem csüggesztette ·) Lásd VI. és 110. 11. »Aga Mátét alattomban engedvén az országban hadat gyűjteni . . . bebocsátá az portáról adott akkori vajdára.« Kemény : Önéletírás I. 267. 1.