Századok – 1900

Értekezések - WEBER SAMU: Ötödik municipium a Szepességen 421

428 WEBER. SAMU. «ára vihető vissza. () hozta he a Szapolyai családot a Szepességre, tetemes és addig szokatlan jogokkal és kiváltságokkal ruházván fel azt. Szapolyai Imre 1465-ben neveztetett ki a Szepesség főispánjává. A kinevező oklevélben elősoroltatnak a család érdemei. Imre segítette elő többek között a cseheken aratott győzelmet, a hadi sikert ő ragadta ki Frigyes császár kezéből, Jajcza ostrománál a törökök ellen vitézkedett, s ezért oly jogokkal nyerte el a főispáni méltóságot, a milyenekkel egyik előde sem bírt. Eddigelé t. i. a főispánság nem volt örökös, Szapolyai Imre az utódokra is átszálló joggal örökös főispánná neveztetett ki ily czímmel : Comes, perpetuus terrae Scepusiensis. Továbbá eddigelé semmiféle város nem tartozott Ά főispán hatósága alá, neki a XI város is oda ítéltetett, mely -a lengyel elzálogosításból, kimaradt s eredetileg a XXIV város szövetségéhez tartozott. Általában a főispánságról Szapolyainak kiállított királyi oklevél »salvo iure alieno« formulája mindinkább értékét veszté s a régi jogok és önálló viszonyok nem részesültek többé annyi védelemben és kíméletben, mint azelőtt.1) Daczára Gölnicz jogai ilyetén csorbításának, a város csillaga egyelőre még ragyogóbbá lett. 1486 óta Szomolnok (Schmöllnitz), Wagendrüssel (a mai Merény), Krompach, Stoosz, Jekkelfalva, Szent-Margaréta (Margitfalva), Folkmár és Kojsó (Koisdorf) is elismerték Gölnicz felsőbbségét és tekintélyét. Gölnicz bányatörvényhatóságának voltak még azonkívül alárendelve : Rudnok (Rudnokbánya), Jászó, Telkibánya, Rozsnyó és Igló (Neudorf). Bányaügyekben oda történtek a felfolyamodások. Az említett városok és helységek az 1485-ből származó »Satzung und Ordnung der Göllnitzer Gemeinde« czímű sza-bályrendelet szerint Gölnicznek köteleztettek hódolni. »In Bergsachen appeliren si alle nach Gölnitz und haben dem allhiesigen Bergrechte ad perpetuam memóriám Gehorsam zu leisten« — mondja a szabályrendelet. Gölnicz városa ezen fenhatósága és törvényhatósági joga, talán utolsószor, általános elismerésben részesül még 1539-ben. Akkor ugyanis Szomolnok és Stoosz között viszály támadván, a letonkövi karthausiak (de Lapide Refugii) a viszálykodó városokat kibékítették és azon nézetöket nyilvánították, hogy : » dictae civitatis Szomolnokiensis sólet etiam appellatio fieri ad Gilniciam, veluti ad jus superius, inde vei ad dominum eorum, vei ad sedem terrae Scepusiensis.« Tehát Szomolnok Gölniczre s innen Szepesvárra viszi feljebb ügyeit. Ez egészen új jogviszony. Csak a Szapolyaiak, nevezetesen Szapolyai Imre bevezetése óta Szepes várába, ítéltek innen ") Wagner id. m. I. 145.1. — Hradszky : Szepesvár és környéke. 84. 1.