Századok – 1900

Értekezések - ANGYAL DÁVID: Erdély politikai érintkezése Angliával - II. közl. 398

418 ANGYA.L DÁVID. volt végleges. A békét meg kellett kötnie, mert a török kívánta. Kétségtelen, bogy Bethlennek meg kellett kötnie a békét, nem csupán a török miatt, hanem mivel a hágai szövetség reá nézve csekély értékűnek bizonyult. Bethlen a sziléziai hadsereget nem támogathatta, hacsak nem akart szakítani a római császárral, a mi 1627-iki politikáját teljesen megrontotta volna. De megengedjük, hogy valamivel több nagylelkűséget mutathatott volna a sziléziai csapatok iránt. Az sem volt lélekemelő látvány, hogy minő úton-módon akarták követei kicsalni Velenczében és Konstantinápolyban a Hágában kikötött havi segélypénzt. De vájjon a szövetségesek lelkiismerete egészen tiszta volt-e Bethlen irányában? Nem ígértek-e neki pénzt Hágában és Londonban, noha tudták, hogy a legjobb esetben is az ígéretnek csak egy s talán csekély részét válthatják be? Az egész vita tartalmát röviden úgy fejezhetjük ki, hogy a szövetségesek fel akarták használni Bethlent kevés áldozattal, sok nyereség reményében, és bosszankodtak, midőn látták, hogy Bethlen őket használta fel némi valódi nyereséggel. Különben Roe később megvallotta, hogy Bethlent jobban használhatták volna, ha idején fizetnek neki. 1627 végén azonban nagyon haragudott Bethlenre. Azt várta tőle ekkor, hogy a szőnyi béke ratifikálása ellen fog izgatni a portán. De a császáriak németországi diadalai s a franczia-angol háború miatt Bethlen nem igen mert ily izgatáshoz fogni. Roe most erősen meg volt # győződve arról, hogy Bethlen teljesen egyetért a császárral. Élesztették e gyanúját Szombathelyi Márton árulkodásai is, továbbá azok a félreértések a moldvai és oláh ügy miatt, melyek ekkor elmérgesítették Bethlen s a kajmekám viszonyát. Roe tehát boszszura gondolt s ingerelte a kajmekámot Bethlen ellen úgy annyira, hogy Juszuf aga küldetését, mely oly nagyon roszszűl esett Bethlennek, részben Roe izgatásainak kell tulajdonítanunk. De nemsokára Roe is megbánta ezt az oktalan politikát, mely kedvetlenségből s Bethlen szándékainak félreértéséből származott. Már 1628 márczius közepén úgy látta, hogy Bethlen nem gondol a portától való elszakadásra. Ettől fogva újra tisztelettel kezd beszélni Bethlenről, kivált mikor hallotta, hogy Toldalagi, a kit legtöbbre becsült az erdélyi diplomaták közt, Konstantinápolyba készül. Midőn Roe 1628 juniusá-