Századok – 1900

Értekezések - ANGYAL DÁVID: Erdély politikai érintkezése Angliával - II. közl. 398

404 ANGYA.L DÁVID. tervnek John Eyre, a már említett diplomata volt szószólója. Mint hajdani konstantinápolyi követ, szívesen vállalta volna el a Bethlenhez szóló megbízatást. De Conway azt felelte Rusdorfnak, hogy előbb meg kell kötni a szövetséget Németalfölddel s csak azután volna a király arra bírható, hogy érintkezzék Bethlennel.1) Időközben Konstantinápolyba megérkezett az a hír, hogy Bethlen hirtelen befejezte a második támadást fegyverszünettel, melyet béketárgyalások követtek. Az erdélyi követek még 1624 elején is azt mondották Roenak, hogy Bethlen addig le nem teszi a fegyvert s nem köt békét, a míg a császár vissza nem adja a rajnai Pfalczot. De Roe már látta, hogy ez csak színlelés, melylyel az erdélyiek a protestáns hatalmak jóindulatát kívánják megnyerni. Roe jól látta, hogy Bethlen nem az idegenek kedvéért alkudozik és hadakozik, de e belátása ellenére sem bírt lemondani minden reményről. Figyelmeztette az erdélyieket, hogy Bethlennek becsületében jár ígéreteinek beváltása; egyébiránt nem merte Bethlent határozottan ösztönözni a hadviselés folytatására. Színlelése miatt nem haragudott reá. Nagyon helyesen jegyzé meg róla, hogy szüksége van a képmutatásra a ravasz hallgatóság előtt. Most már épenséggel nem értette Roe, hogy miért ne biztathatná az angol kormány Bethlent, hiszen az eddigi politika fentartása csak elősegíti a császár makacsságát az angol kormánynyal való tárgyalásokban !2) Ugyanily irányban, csakhogy élesebb szavakkal izgatott Rusdorf a londoni udvarban. »Ez idő szerint — mondja egy 1624 februárjában kelt emlékiratában — a közjót semmivel sem lehetne jobban előmozdítani, mint a magyarországi béke megakadályozásával. Mert a háború e távoli vidéken igen jelentékeny diversió azokra a fejedelmekre nézve, kik félnek az osztrák ház növekedő hatalmától. Már pedig ő felsége, az angol király, elérhetné e czélt, vagy konstantinápolyi követe útján, vagy Bethlenhez küldött levelével, vagy külön követre bízott izenetével. A szóbeli vagy írásbeli izenetnek ez volna a tartalma: 1. Meg kellene köszönni a fejedelemnek a cseh király iránt mutatott barátságát. 2. Ösztönözni kellene az angol király jó szándékaiba vetett reményekkel. 3. Ajánlani kellene neki, hogy ne kössön fegyverszünetet vagy békét a nélkül, hogy belé ne foglalná a cseh királyt.« Néhány hónap múlva Rusdorf beszélt a walesi herczeggel, ') Mémoires et négociations secrètes de Mr. de Rusdorf. Leipzig, 1789. I. 146. 1. s) Negotiations 202—221. 11.