Századok – 1900

Értekezések - PÓR ANTAL: Nagy Lajos király szövetkezése IV. Károly császár ellen 1362-ben. - II. bef. közl. 385

392 PÓR ANTAL. Ajánlotta pedig követét az érdekelt fejedelmeken kívül a magyar királynéknak, a két Erzsébetnek, továbbá Frankói Miklós esztergomi és Telegdi Tamás kalocsai érsekeknek, Kanizsai István zágrábi, Gelet nádor íia László veszprémi, Be bek Domokos esanádi, Péter bosnya, Szécsényi Mihály egri, Domokos erdélyi, Meszesi Demeter váradi, Firenzei de Surdis János váczi püspököknek ; Kont Miklós nádornak, Bebek István országbírónak, Gelet nádor íia János tárnokmesternek, Szécsi Miklós dalmát és horvát, Rátóti Lesták szlavón, Garai Miklós macsói bánoknak, Laczkti Miklós székelyek ispánjának, Szé­csényi Konya pozsonyi ispánnak, Miczk bán fia István és Meggyesi Móricz fia Simon lovagoknak. Tehát, úgy látjuk, az új pápa jól volt értesülve a magyarországi állapotokról, hogy kiknek van befolyásuk a királynál, kik a liarczi párthoz tar­tozók és viszont kik nem buzdulnak a háború iránt. Jól volt értesülve az alább vázolandó helyzetről is, midőn a hadviselő felek közt Kázmér lengyel királyt nem említi.1) Dlugoss,2 ) ki nem a volterrai püspököt, hanem János «zent ferencz-rendi barátot ismeri pápai követűi, ezt szakadatlan utaztatja Prágából Budára és Krakóba a királyi udvarokhoz, és mindenütt kimerítteti vele ékes szólását, rábeszélő tehetségét a béke helyre állítása érdekében. Pedig a pápai követnek aligha volt nehéz dolga, miután az immár harmadízben megözvegyült császár, ki házasságait eddig is politikából kötötte, feleségül kérte Erzsébetet, a pomerániai Bogiszló herczeg leányát és Kázmér lengyel király unokáját, ki a megtisztelő frigyhez megegyezését adván, azonnal kilépett a császárellenes szövetségből, és nyil­ván ezért nem is említi őt a pápa már 1362 november 24-én a hadviselő felek sorában. Aligha volt a csomó ezen megoldása ellen Nagy Lajos királynak is kifogása, minthogy már 1362 deczember elején úgy találjuk, hogy IV. Rudolf osztrák her­czeget azzal kárpótolta, hogy örökösödési szerződést kötött vele, melynek jeléül öcscse, néhai István herczeg leányát, az idő város községével θ kinevezést, és ajánlja a városnak ott átutazandó köve­tét. (Anjoitkori dipl. Emi. II. 590.) ') Tlieiner id. m. II. 50 és köv. 11. ') Hist. Polon. III. 298.

Next

/
Thumbnails
Contents