Századok – 1900

Értekezések - SZÁDECZKY LAJOS: A székely határőrség szervezése és a mádéfalvi veszedelem - II. bef. közl. 326

ÉS A MÁDÉFALVI VESZEDELEM. 343 alezredesnek rendeletet adott, hogy Mádéfalvát január 7-én hajnalban az Okkely-gyalogezred négy századával, mintegy ezer emberrel, két tábori ágyúval, a Trautmansdorf-vasasok másfél lovas századával s harmincz Kálnoky-liuszárral, összesen tehát mintegy 1300 katonával, vegye körűi, a tüzelő fegyverrel ellenálló népet a vasasok és huszárok által megvagdalva űzze haza, a fegyverteleneket megriasztva kergesse széjjel ; ha pedig a nép a faluban elszánt ellenállást tanúsítana, nehogy a katonaság hiábavaló veszélynek tétessék ki, a falut gyújtassa fel. Caratto a szigorú rendeletet a kelleténél is szigorúbban hajtotta végre. .Tan. 7-én hajnalban Mádéfalvát négy oldalról körűifogja, az egyik ágyút az Udvarhely felőli oldalon, a falu főutczája felett uralkodó dombon, a másikat a Rákos felé vezető úton állítja fel. A Mádéfalván összegyűlt népet ágyúdörgés riasztotta fel csöndes álmából, a mit a katonaság támadása követett a megrohant faluba. A nép a hivatalos jelentések szerint ellentállott, a házak ablakaiból lövöldözni kezdett, s főkép a háromszékiek arra buzdították egymást, hogy senki magát meg ne adja. A katonaság ennek következtében felgyújtotta a falut, melynek mintegy fele leégett. A nép a lángba borított házakból menekült s az utczákon csoportosult, de az ágyulövések s a vasas németek és huszárok által szétveretett, úgy hogy a falu csakhamar kiürült s mindenki menekült, a merre látott. A katonák vad kegyetlenséggel kaszabolták a védtelen népet, még a tágas mezőn is, melyet mindenfelé holttestek borítottak. Hogy a né]) komoly ellentállást nem fejthetett ki. mutatja az, hogy a katonaság részéről mindössze egy ló esett el lövés miatt. Nagy huszárhadnagy a karján kapott könnyű sebet, egy vasas káplár pedig »contusiót« ütés következtében. Annál inkább elítélendő tehát az embertelen mészárlás, a mit a katonaság elkövetett, holttestekkel borítván a falu utczáját és a tágas mezőt. A mádéfalvi veszedelem értelmi szerzői az elesettek számát még jan. 14-én sem tudják vagy akarják megírni a királynénak, »mert — teszik hozzá tettetett naivsággal - a holttestek a nagy mezőn szétszórva fekiisznek s némelyek a rokonok által tisztességes eltemetés végett elvitettek«. A kikért nem jelentkeztek, azokat, különösen a háromszékieket, az országút mellett közös sírba temették.1) ígérik azonban a falvakban való összeírás alapján a hiteles kimutatást, mintha bizony ez J) Ezt a honfiúi kegyelet később három keresztfával β napjainkban díszes emlékoszloppal jelölte meg.