Századok – 1900
Értekezések - ANGYAL DÁVID: Erdély politikai érintkezése Angliával - I. közl. 309
324 ANGYAL DAVID. használ, kivéve ha a czíni azt illeti, a kitől annak elismerését kívánják. A czímnek elismerése bizonyára eléggé sértette Ferdinándot, de más különben vigyázott arra az angol király, hogy a János király követének adott válaszában Ferdinándot lehetően kímélje, mintha még remélte volna, hogy a cseh király szolgálatokat tehet a ligának a császárral való alkudozásban.1 ) Ferdinand azonban egészen másnemű babérokra vágyódott. 1527 augusztus végén már Magyarország fővárosából értesítette diadalmairól kedvelt nagybátyját. A Tarnovba menekült János király, Rinconnal, Ferencz király nála levő megbízottjával Statileo János erdélyi püspököt küldötte 1528 májusában Anglián át Francziaországba. Statileo kísérőjével augusztusban érkezett Londonba. Valószínűen azzal volt megbízva, hogy olyforma szövetséget kössön Henrik kormányával, mint a minőt október 28-án Parisban kötött Ferencz kanczellárjával. Ez minden esetre melegen óhajtott czélja volt Jánosnak s környezetének. De úgy látszik, Henrik nem volt arra bírható, hogy Jánossal segélypénz fizetésére kötelező szerződést kössön. Valószínű, hogy még mindig elégnek tartotta az erkölcsi támogatást s hogy az anyagi terhek elvállalását Ferenczre bízta.2) Később azonban Henrik mind mélyebben érdeklődött János ügye iránt. Nagyon megütközött azon, hogy a pápa Ferdinand sürgetésére egyházi átokkal sújtotta a törökkel szövetkezett János királyt. A török veszedelem egyik fő oka abban van, — így szólt 1531 elején — hogy a pápa Jánost, Magyarország királyát megfosztotta királyi méltóságától, és kizárta az egyház közösségéből, a nélkül hogy meghallgatta volna védekezését. Meghagyta követeinek, hogy ezt a dolgot a legkeményebb szavakkal vessék szemére a pápának, mintegy elrettentő például, hogy ezentúl a szentszék nagy fejedelmek dolgainak eliutézésében ne kedvezzen egyes halandóknak, hanem az isteni törvények, a szent férfiak tekintélye, a jog és méltányosság szerint járjon el. A saját sérelmeire gondolt, midőn Jánosért ily nyomatékkal szólt. Világosan értésére adta a pápának, hogy a szentszék az Aragoniai Katalintól való elválás ügyében a császár kedvéért vele is oly igazságtalanúl bánt, mint János királylyal. Nagyon helyeselte Jánosnak azt a szándékát, hogy vitáját Ferdinánddal a lengyel király döntésére akarja bízni.8 ) Ferdinand hajlandó lett volna elfogadni a lengyel király ») Londoni Okmánytár 106, 115, 119, 125. 11. ή Londoni Okmánytár 168. 1. Szalay id. m. 86—91. 11. ή Londoni Okmánytár 174—180. 11.
