Századok – 1900

Értekezések - PÓR ANTAL: Nagy Lajos király szövetkezése IV. Károly császár ellen 1362-ben. - I. közl. 289

304 PÓR ANTAL. mindenekelőtt azzal, hogy fönhéjázó czímeit, melyekről Esslingenben 1360 szeptember 5-én a császár rendeletére letett, az 1361 év végén újra fölvette, Ausztria, Stiria és Karinthia főherczegének nevezvén magát.1) S erre tüstént átpártolt a magyar királyhoz. Midőn Steinherz

2) azon kérdést veti föl, ha vájjon Nagy Lajos háborúval fenyegette-e, vagy kedvezményekkel édesgette-e magához IY. Rudolfot? a mire felelni adatok híján nem tud, mégis azt véli, hogy Rudolf azért pártolt át a magyar királyhoz, mert nagyobb kedvezést, engedékenységet remélt tőle kivált az aquilejai patriarchaság ügyében : fölfogásához közeledünk ugyan, de nem alaptalanul azt hiszszük, hogy mind ezen metamorphosisokban nagy része volt özvegy Erzsébet királynénak, ki e megindítandó háborút személyes ügyének tekintette. Élünk azonban a gyanupörrel is, hogy az ország akkori irányadó politikusai, főleg a nagyeszű Kont Miklós (nádor 1356. apr. 6— 1367. apr. 24.) és Frankói Miklós (esztergomi érsek 1358. okt. 18—1366. decz.), kik nem nyugat, hanem dél felé tekintettek, és Magyarország hatalmát az alsó-dunai tartományokba kívánták terjeszteni, aligha örvendő szemmel néztek ez újabb bonyodalomra. Az első okirat, mely a tárgyalt szövetkezésre vonatkozik, Bécsben, 1362 januárius 7-én kelt. Ebben IY. Rudolf, Ausztria, Stiria és Karinthia herczege (és nem föherczege; úgy látszik, Nagy Lajos királylyal szemben restellett henczegni) a maga, azonképen testvérei : Frigyes, Albert és Lipót herczegek nevében, Lajos magyar királynak szentül fogadja, hogy IV. Károly császár, János morva őrgróf és csatlósaik ellen, valahányszor kívánja, minden erejével segítségére siet, kivévén azon tizenkét vitézt, kikkel a császárt Magyarország ellen egy hónapon át segíteni tartozik, mely pont az általa gyártott, de a császár ') Rudolf az ő fönhéjázásában, miután diplomákat gyártott, a következő czímmel élt : palatínus archidux Austrie, Styrie, Karinthie, princeps Sueuie et Alsacie, dominus Carniolie, Marchie et Portus Naonis, Sacri Romani imperii supremus magister venatorum. (Kürschner : die Urkunden Herzog Eudolfs IV. von Österreich. Archiv für österr. Gesch. XLIX. 11.) ') Mittheilungen des Instituts für österr. Geschichtsforschung, IX. 546.