Századok – 1900

Értekezések - PÓR ANTAL: Nagy Lajos király szövetkezése IV. Károly császár ellen 1362-ben. - I. közl. 289

292 PÓR ANTAL. Ezek után hajlandók lehetünk egy sokkal későbbi kútfő, a nem mindig megbízható Dlugoss előadásátfigyelembe venni, mely szerint Nagy Lajos királyj és IY. Károly császár összetűzésének oka kölcsönös határvillongás volt. Nagy Lajos az országának okozott kárért elégtételt kéretett követei által, de czélt nem ért, minthogy a császár, szenvedélyétől elragadtatva, a helyett, hogy a magyar király jogos kívánságát teljesítette volna, az özvegy Erzsébet anyakirálynét sértő szavakkal illette, azt állítván felőle, hogy a királyné kevésbbé szerény ;2

) a mi nagy haragra lobbantotta a magyar követeket, kiket a császár jelenléte sem tartóztatott vissza, hogy királynéjok tisztességét ne védelmezzék s a gyalázó szót vissza ne vágják. Ellene mondának tehát a császár vakmerő állításának, azt a legtisztességesebb és legérdemesebb királyné ellen elkövetett sértésnek nyilvánították, készeknek nyilatkozván akár magával a császárral, akár megbízottjával királyuk és királynéjok meggázolt becsületeért megvívni. Ezenfölül a német birodalomnak, a cseh királyságnak s a császár minden népének hadat izentek a magyar király nevében. — A császár észre térve, meg nem neheztelt a magyar követek jogos fölháborodásán, hanem csilapítandó haragjukat, gyöngíteni iparkodott a királyné ellen kiszalasztott sértő szavait, mentegetődzött és tréfára fordítá a dolgot. I)e a magyar követek oly komolynak, főbenjárónak vették a sértést, s oly súlyosnak nyilvánították, hogy azt szóval elütni nem, csupán vérrel lehet lemosni, kiengesztelni. Nem is rajtok áll, hanem Lajos királyon, hogy a gyalázatot az alázatosan esedezőnek megbocsássa. Azután fölhevülve inkább, ') Hist. Polon. (Krakó, 1876.) III. 290. 2) Azaz : parum pudica, impudicitia notata, a mi Dlugoss szerint úgy értendő, hogy özv. Erzsébet királyné mindenbe, olyan országos dolgokba is avatkozik, melyek reá nem tartoznak. Különben nem volna értelme a magyar követek eljárásáuak, kik >contumeliam tantam non ferentes, reciproea contumelia refellunt.« A mit azért jelezek, mert némely német írók a pudica szót Jceusch-sal fordítják, a minek a hatvan éves királynéra és viszont a császárra vonatkoztatva kevés az értelme. Egyébiránt, ha a tényt mint valót elfogadjuk is, e jelenetnek élénk kifestése Dlugoss eleven képzelőtehetségét dicséri. — Hogy Kont nádor és Bebek országbíró már e követség tagjai közt voltak, sehol sincs följegyezve. Lehetett a követség tagja Toldi Miklós is, mint ezt Ilosvaiból kiolvasni vélik irodalomtörténetünk jeles mi velői.