Századok – 1900

Értekezések - PÓR ANTAL: Nagy Lajos király szövetkezése IV. Károly császár ellen 1362-ben. - I. közl. 289

290 PÓR ANTAL. ban, úgy az ország határain űzött rablókalandok megszűnjenek. Az országban rakonczátlankodó főurakat : István nádor ivadékát, az Amadéfiakat, a Barsákat, a Kán nembeli László erdélyi vajdát, Csák Mátét és csatlósaikat kiirtotta, a Németújváriakat és Blagaiakat az ország belsejébe telepítette, a végvárakat kezeikből kivette, sőt újakat is épített, hogy a külföldiek, kivált a németek »szemtelenségét« megfékezze; legvégül egyetértve az osztrák herczeggel, bizottságot küldött ki az osztrák-magyar határ békés rendezésére, hogy így a kölcsönös hatalmaskodások minden ürügyét megszűntesse.1) Nagy Lajos királynak azután könnyebb dolga volt a német lovagokkal, annál is inkább, minthogy igen barátságos rokoni viszony fűzte az osztrák herczegekhez ; de a német lovagok is kedvelték, mert nyelvökön tudott, seregébe fogadta és jó szolgálataikért fejedelmileg megjutalmazta őket.2

) Egyébiránt csalódnánk abban a hitünkben, hogy ezzel vége szakadt az efféle békeháborításoknak. Sőt tudunk egyről, melynek kiegyenlítésében Nagy Lajos király és anyja Erzsébet királyné nagy érdemeket szereztek. A dolog az osztrák koríró előadása szerint így esett : Miközben Lajos magyar király 1356-ban a velenczeiek ellen harczolt, kit hadjáratában Albert osztrák berezeg is elkísért, mert igen féltette a szeretett királyt ' a veszélytől, az osztrákok szent Mihály ünnepe (szept. 9-ike) körűi, herczegök távollétében nagy zsákmányt ejtettek Morvaországban. Ebből háborúság keletkezék s a morva határgróf betört Ausztriába. Albert herczeg tehát visszatért országába, az összes polgárok és nemesek hadba indulának, a magyar király pedig mindenben segítségére volt. Azután bekövetkezvén a hidegebb időszak, a béke (fegyverszünet) az alamóczi (olmüczi) püspök és a magyar királyné közbenjárására szent György napjáig (1357. ápr. 24.) megköttetett. A következő Gyertyaszentelő nap körül (1357. febr. 2.) pedig a magyar király a királynéval együtt fölrándulván Bécsbe, miután a morva határ') írtam ezekről több alkalommal bővebben ; legutóbb > Tót Lörincz, a kir. tárnokok és zászlótartók mestere« ozím alatt. Századok, 1891. 347. 1. 2) Bőven tárgyalja ezt Bleyer Jakab »Magyar vonatkozások Suchenwirt Péter költeményeiben« czímű értekezése. Századok, 1899. 788, 879. 1.