Századok – 1900
Tárcza - Borovszky Samu: Brutus magyar historiájának ismeretlen kézirata 245
TÄRCZA, 245 BRUTUS MAGYAR HISTÓRIÁJÁNAK ISMERETLEN KÉZIRATA. Toldy Ferencz abban a kimerítő és alapos Előszóban, melyet Brutus János Mihály-nak az Akadémia kiadásában megjelent három kötetes Magyar Históriája elé bevezetésül írt, egyenként felsorolja azokat a codexeket is, melyek a XVI-ik század e nagynevű történetírójának munkáját tartalmazzák vagy a melyeknek egykor léteztéről Toldynak tudomása volt. A LXXVIII-ik lapon ez olvasható : »Egy lengyelországi példány híre a mult század másod felében járt, melyet Benkő szerint még 1788 előtt onnan báró Prónay Sándor szerzett volna meg ; de melyet a tő-almási könyvtár lajstromában liiában kerestem.« Ugyancsak ott a jegyzetben, hivatkozva Benkőnek és Edernek följegyzéseire, még ezeket is mondja: »Gondosan átnéztem koronaőr báró Prónay Albert úr ő Excellentiája jóvoltából e végett néhai báró Prónay Sándor tó-almási jeles könyvtára lajstromát, de ebben egy kéziratot sem találtam. Hova lehetett e kincs, ha Eder híre nem vak hír volt?« Évekkel ezelőtt egyízben látogatásával tisztelt meg néhai báró Prónay Aurél, kire a tó-almási szép könyvtár örökségképen szállott, s hivatkozva Toldy fentebb idézett szavaira, közölte velem, hogy Brutusnak ezt a lappangó kéziratát a tó-almási gyűjteményben megtalálta, s egyszersmind meghitt, ránduljak ki hozzá a kézirat megtekintésére. Szíves meghívására egy nyári napon csakugyan ki is rándultam Tó-Almásra, s megtekintvén futólag a kéziratot, abban állapodtunk meg, hogy a báró szíves lesz azt a M. Tud. Akadémiába tanulmányozás és a többi kéziratokkal leendő egybevetés végett felküldeni. Azonban nem sokkal látogatásom után báró Prónay Aurél meghalt s e miatt azután a kézirat felküldése is elmaradt. Időközben arról értesültem, hogy a tó-almási könyvtár és kéziratgyűjtemény vétel útján báró Podmaniczky Gézának és nejének tulajdonába ment át s most már Kis-Kartalon őriztetik. A M. Tud. Akadémia történelmi bizottságának február-hó elején tartott ülésében alkalmam nyílt végre arra, hogy a bizottság figyelmét Brutusnak most már kis-kartali kéziratára felhívjam. A bizottság erre elhatározta, hogy fölkéri báró Podmaniczky Gézát, az Akadémia tiszteleti tagját, lenne szíves a kéziratot tudományos használatra az Akadémiához beküldeni. A bizottság kérésének a báró úr a legnagyobb készséggel eleget tett s így abba a helyzetbe jutottam, hogy Brutus ezen ismeretlen kéziratát behatóan szemügyre vegyem. A három folio kötet írása jelleme első pillantásra elárulta,
