Századok – 1900

Történeti irodalom - Ahrens; K. und Krüger; G.: Die sogenannte Kirchengeschichte des Zacharias Rhetor in deutscher Übersetzung. Ism. Kropf Lajos 232

TÖRTÉNETI IRODALOM. 242 ment parler, qu'un compromis entre l'orthodoxie et le paganisme antique.« Az oláhok a vallás dolgában tehát még csak ott járnak ma, hová a többi európai népek a tizenegyedik század elején jutottak. Reformáczióról beszélni nekik tehát még korai dolog vala a XVI-ik században. Korai volna talán mai napság is. A harmadik könyvben végűi a franczia befolyás első eredményeiről (premiers résultats de l'influence frauçaise) számol a szerző, külön egy-egy fejezetben a román irodalomra, társadalomra és politikára vonatkozólag. Bizonyos kíváncsisággal várjuk a munka folytatását, és reméljük, lesz egy-egy fejezet arról a befolyásról is, melyet a franczia közegészségügy gyakorolt a románra, és a párisi nyilvános erkölcsök gyakoroltak a bukarestiekre. KROPF LAJOS. Die sogenannte Kirchengeschichte des Zacharias Rhetor in deutscher Obersetzung. Herausgegeben von K. Ahrens und G. Krüger. Leipzig, 1899. Teubner. Kis 8-r. XLVI, 42, 418 1. Siessünk kijelenteni, hogy ez a munka nem egyház, hanem világtörténelem, nem Zacharias Rhetor a szerzője, s jóllehet a Bibliotheca scriptorum graecorum et romanorum Teubneriana 3-ik fasciciilusa gyanánt jelent meg, nem görögből, hanem syriai nyelvből van németre fordítva.1) A történelem a világ teremtésétől kezdődik, és az utolsó esemény, mely előfordul benne, Justinianos császár 33-ik évéből, tehát a Kr. u. 560—561 évből való, ámbár a bevezető részt még későbben írták meg, t. i. az aera Alexandrina 880-ik, tehát a keresztény időszámítás 568 569-ik évében. Az egész munka tizenkét könyvre van osztva és egy syriai névtelen compilatiója, ki egyéb szerzők művein kívül Zacharias Rhetor (Mitylene nem pedig Melitene püspöke, mint azt a két Assemani óta váltig állították, de hibásan) egyháztörténelmét is fölvette gyűjteményébe, melyből Evagrios is gyakran idéz és a melynek eredetije görögül volt megírva, de elveszett, úgy hogy azt mai napság csak a syriai névtelen pseudo-Zacharias fordításából ismerjük. A niitylenei püspökre compilátorunk utoljára a Vl-ik könyv végén hivatkozik, mely Zenon császár haláláig terjed, ("j" 491) s azért a gyűjtemény utolsó hat könyvét más szerzők után írta meg, kik közül egynehányat meg is nevez. M V. ö. pl. William Wright: Syriac Literature (1894) és Rubens Duval : La Littérature syriaque (1899).