Századok – 1900

Értekezések - SZÁDECZKY LAJOS: A székely határőrség szervezése és a mádéfalvi veszedelem - I. közl. 197

ÉS A MÁDÉFALVI VESZEDELEM. 229 kiváltságaikat megoltalmazni igyekezzék. Szomorúan tapasztalják mondák elszegényedett nemes székely nemzetüknek utolsó pusztulásra való elhanyatlását és egész gyökeréből való felfordulását, úgy felséges királyné, nékik pedig grófné asszonyuk következendő kárait. Szemrehányást tesznek a nemességnek, hogy tőlük elkülönzötte magát, pedig »az elöljáróját elvesztő tábor előljáró nélkül vakoskodván, akármely nagy erővel bírjon, mindazáltal egy halomba dűl«. Elfeledkeztek arról, hogy köztük csak gr adu« különbség vau, de jogilag egyenlően nemesek mindannyian ; a nemességnek nemzetségbeli, hitbeli kötelessége az lett volna, hogy a terhet nyakukról elfordította volna; azt kívánta volna a királyné iránti hűség is, hogy feltárják a királyné előtt ez újítások káros voltát, »a mint a csiki példa tanúbizonyság lehet«. Előszámlálják jogtalan megterheltetésiiket, adózásukat (évenkint 10—20—30 40 ezer forinttal), kvártélytartásukat, katonaállításaikat a Leopold-féle diploma óta, s most »miformán katonaságra ismeretlen commissariusok által vonatni kívántattak, és miket szenvedtek és ma is mit szenvednek«. Kérik azért régi törvényeik, privilégiumaik és diplomáik helyreállítását és megoltalmazását a gubernium és o felsége előtt, mert »keservesebb annak elenyészése haláluknál .... Ezen kincsüket nem engedhetik, mert ennek ára több, mint nékik mindnyájuknak halála .... Ne vonogassák magokat — teszik hozzá mintegy fenyegetőleg mert a csiki tisztek is azt cselekedték volt, és hasznát milyent nyertek, szemek előtt vagyon a tekintetes uraknak .... A tekintetes urak hallgatása lészen, mind ő felsége kárának, mind a mi szörnyű utolsó veszedelmünknek magokéval együtt a tekintetes uraknak oka.« J) Ez a forradalmi hang meggyőzhette a szék tiszteit, hogy a nép végső elkeseredésre jutott s elégedetlensége tetőfokra hágott. A székgyűlés tehát emlékiratot szerkesztett s két követ által küldötte fel a kanczellariához. A követek élőszóval is előadták a nép panaszait. A kanczellária kérdést tett a felséghez, hogy visszautasítsák-e őket (mert a követek a határőrségbe felvettek közül valók voltak), vagy kihallgassák és panaszaikat jegyzőkönyvbe vegyék? A királyné a kihallgatás mellett döntött, kijelentvén újabban is, mint már annyiszor, hogy a határőrségre senkit erőszakolni nem kíván, de az, hogy törvényellenes gyűléseket tartottak, büntetlenül nem hagyható. A követek azonban többé feltalálhatók nem voltak. Látván a hangulatot Bécsben, jobbnak látták a kihallgatásra többé ') A megye levéltárában lévő eredetiről.