Századok – 1900
Tárcza - Szláv történeti szemle - 187
TÁRCZA. 187 SZLÁV TÖRTÉNETI SZEMLE. 1899. I. A HORVÁT-SZLAVOÍÍ-DALMÁT ORSZÁGOS LEVKLTAR ÉRTESÍTŐJE. (Folytatás.) 3. Bojnicsics Iván: Adalék a horvát nemesség történetéhez. (27 — 30.11.) A szerző fölemlíti, liogy 1896-ban megjelent műve: Der Adel von Kroatien und Slavonien, nagy visszatetszést szült a magyar történészeknél, kik a külön horvát nemesség létezését tagadják, a mit ő a következő adatokkal akar bizonyítani : a) Zsigmond király 1412-iki oklevelében (Fejér, Cod. Dipl. V. 5. 333.) Subies Mikcát és társait »regni Croatiae nobiles« néven nevezi. b) II. Ulászló 1490 okt. 27-én János de Sacci zeüggi kanczellárnak és fiainak nemességet adván, ily kifejezésekkel él: »in veros nobiles regni nostri Croatiae« és »ceteri nostri nobiles regni nostri Croatiae«. Bojnicsics ez oklevelet, melynek eredetije Kukuljevics Milutin belovári főispán birtokában van, egész terjedelmében közli. c) I. Eerdinánd 1553 aug. 13-án a Czelenk alias Czvetniek varasdi családot megnemesítvén, mondja : »in coetum et numerum verorum ác indubitatorum nobilium regni nostri Sclavoniae«. Az oklevél eredetije a leleszi convent levéltárában. d) II. Rudolf 1599 szept 24-én Pilzenben magyar nemes-séget ad Hreljac aliter Petrichievich de Barleth et Badinavacz Györgynek s ezt mondja: »ex lionestis et nobilíbus Regni nostri Croatiae ortum.« A Hreljac család a Mogorovics nemzetségből származott. Az oklevél eredetije a horvát orsz. levéltárban van. Az értekező mindezekből azt következteti, hogy a »magyarhorvát« királyok mindig elismerték az autochton horvát nemességet, sőt azt maguk is adományozták. 4. Laszowszki Emil : Vagyonfelosztási szokásjog a turopolyei nemes községben. (31 — 33. 11.) Erre vonatkozólag közli Jozipovics György 1833-ban megjelent latin művét, és ezt kiegészíti Prepelich János horvát feljegyzésével 1770-ből. 5. Bojnicsics Iván : Tizenkettedik századbeli oklevelek az országos levéltárban. (34—40. 11.) Az oklevelek ezek : a) Kálmán király 1111-iki oklevele, melyben az arbei (Rab) egyháznak megerősíti Kresimirtől 1071-ben nyert adománylevelét. Szövege, alakja megegyezik a liorvát kanczellária okleveleivel és különbözik a magyar kanczellária által kiadottaktól ; pecsétje zsinegen függ. Kálmánnak Horvátországra vonatkozó négy oklevele volt eddig ismeretes ; ezekből azonban csak kettő tekinthető hitelesnek, u. m. a Traura vonatkozó (1108. máj. 25.) és ez az arbei.