Századok – 1900

Értekezések - JANCSÓ BENEDEK: Az erdélyi románság legrégibb hiteles statisztikája 141

142 JANCSÓ BENEDEK. a más felekezetek mindenikénél községenként négy egyén (kántor, tanító, sekrestyés, harangozó) van felmentve e terhek alól. A királyi leirat meghagyta az országgyűlésnek, hogy az egyesült püspök panaszainak és kívánalmainak megvizsgálására : mennyiben jogosultak és mennyiben nem? — küldjön ki egy bizottságot. A királyi leirat egyúttal azt is megszabta, hogy kikből álljon e bizottság. A bizottság elnöke, mint királyi biztos, Wallis gróf tábornok. Tagjai a római katholikus és a gör. kath. püspökök; báró Rebentisch udvari tanácsos és kincstárnok, s néhányan a kir. kormányszék kath. vallású tanácsosai közül. Ha a leiratban megjelölt pontokra vonatkozóan a bizottság tagjai békésen meg tudnak egyezni, a létrejött egyezséget megerősítés végett terjeszszék fel ő felségéhez. Ha pedig nem tudnak megegyezni, a tanácskozások iratait akkor is terjeszszék fel, hogy ő felsége döntsön az ellentétes vélemények fölött, A kiküldött bizottság egynehányszor össze is ült, de török diplomácziával addig húzta-halasztotta a dolgot, míg az egészből semmi sem lett. Klein püspököt azonban nem riasztotta vissza a kedvetlenség, a melylyel a bizottság az eléje adott iigygyel foglalkozott. Mindent elkövetett, hogy a bizottságot kellőképen informálja és kedvező hangulatra bírja. A bizottság informácziójára egyházi hatóságai útján községről községre összeíratta a román papokat és híveiket, még pedig felekezeti különbség nélkül. így készült el 1733-ban az erdélyi románság első hivatalos és teljesen megbízható statisztikája, melynek alapján határozott és világos képet alkothatunk magunknak e nép több, mint másfélszáz év előtt való elterjedéséről és számáról. Ez a statisztika sem teljes, mert nemcsak egyes kisebb községek akadtak, a melyekben bizonyára pap sem volt, a melyek kimaradtak ez összeírásból, de a Brassó város hatósága alatt élő barczasági románokat sem lehetett felvenni. A kimaradottak azonban csak csekély töredékét teszik az erdélyi románságnak s így nem csorbíthatják az összeírás értékét és használhatóságát. Ez az összeírás másfél századnál hosszabb időn át ismeretlenül lappangott. 1896-ban Bogdan-Duica a Convorbiri Literare-ban1) »Az erdélyi románok 1733-iki statisztikája« czím alatt írt róla egy érdekes tanulmányt. A kéziratos példányt a nagy-szebeni Bruckenthal-muzeum könyvtárában a Benigni József-féle gyűjteményben találta meg. É kéziratból adta ki két évvel később, 1898-ban a román irodalmi és közművelődési ') 626—642. 11.