Századok – 1900

Értekezések - KÁROLYI ÁPRÁD: Szilágyi Sándor emlékezete 97

118 KÁROLYI ÁRL'ÁD. falai szinte mosolyognak reánk; a csűr és a pajta telve, az istállókat és ólakat jól gondozott házi állatok népesítik be, a tágas udvarban víg nyikorgással fordulnak a gazdag élést vivó' szekerek ; a pinczében a, Hegyallya nedvével tölt hordók hosszú sora biztat; a szobákban és termekben ősi szolid elegánczia s a ládafiában fényes fejér tallérok mellett a sok élére rakott körmöczi. . . Ha a gazda kilép az utczára, becsülettel süvegeli meg az arra menő . . . Ilyen kúriát hagyott az öreg György fiára az erdélyi fejedelemségben. Az Európát dúló harczok elcsendesültek s a béke czementje megerősíté azokat a falakat? melyeket az öreg fejedelem szépen kijavított, kitatarozott. Csak folytatni kellett az okos gazdálkodást ugyanabban a szellemben, hogy magától terjedjen és bővüljön az új örökös birtoka. Az új örökös folytatta is okosan. Éber vigyázással állott őrt a, magyar nemzet érdekei mellett ott a távol keleten —· s míg a dunai vidék fölé zivatart rejtő felhők tornyosultak : ő rajta, a két haza reménységén függöttek a magyarság legjobbjainak, köztük a nagy Zrínyi Miklósnak, a költőnek szemei. Ügyesen haladván az atyja által kijelölt úton, a két oláh tartományt mihamar érdekkörébe tudta vonni az ifjú fejedelem, s a fölöttük való hegemóniával, meg házának magyarországi roppant birtokaival olyan tekintélyes állást tudott magának biztosítani, mely mind a hatalmas német császárban, mind a kapzsi, féltékeny portában és a lengyel republicanus királyságban egyaránt tiszteletet gerjesztett iránta. Tőle vártak minden jót a függetlenségükért vívó kozákok s feléje fordítá sóvár tekintetét a szövetségest kereső svéd. Büszkén nézhetett szét az öreg Rákóczy életerős, tettvágytól duzzadó örököse abból a természet alkotta bástyából, melyen neki édes atyja oly szilárd trónt építe. És a mint szétnézett, a lélekemelő látványtól agya felé tolult az ifjúi vér. Minden gondolhatót örökölt atyjától, csak egyet nem : a, körűitekintő óvatosságot. De e helyett megvolt benne, tán nagyanyai, Zeleméry-véren, a koczkáztató vakmerőség, melynek csak alkalom kellett, hogy ha egyszer kipattant, rombolva törjön a biztos veszélybe is. — Ez az alkalom pedig megjött. A lei igyel hatalom ellen föllázadt kozákok, a királyukkal elé-