Századok – 1900

Értekezések - KÁROLYI ÁPRÁD: Szilágyi Sándor emlékezete 97

126 KÁROLYI ÁRL'ÁD. czölöpök leverését látni. De szükség van e czölöpökre, az alapvető tények constatálására, mert rajtuk látjuk fejlődni a korán árvaságra jutott három Rákóczy hu legöregebhikének azt a szívós, gyakorlati észjárással kapcsolatos természetét, mely később a fejedelmi trónon oly szilárd támasza lőn. A birtokai épentartásáért s szaporításáért fáradozó tiatal főúrban már csaknem készen állítja elénk életírója azt a később oly takarékos fejedelmet, a ki mintaszerűen kezelt uradalmaiból okos gazdálkodással tölti meg kincstárát, hogy nagy állami, nemzeti és vallási czélok érdekében legyen honnan merítenie az anyagi eszközöket. Bethlen Gábor mozgalmai idejében már megismertet biographusa azzal a tapogatódzó, körültekintő férfiúval is, a ki jól tudja magáról, hogy nem hadvezérnek termett, s ép azért kettős óvatossággal jár útain s hadi babérok nélkül is oda viszi a dolgot okos magatartásával, lényének komoly megfontoltságával, a végletek gondos kerülésével, tehát oly tulajdonságokkal, melyek ez idők magyar és erdélyi politikusaiban a kellő mértékben nem voltak meg, hogy őt tartották Bethlen uralkodása vége felé keleti Magyarországon a legmegbízhatóbb, a legnagyobb morális súlylyal biró államfértiunak. S mikor életírója őt a fejedelmi trón küszöbéig vezeti : értjük, hogy Erdély rendeinek a jelöltek közül épen I. Rákóczy György kellett. Erős kéz, mely egy bomlásnak induló államszervezetben a rendet vissza tudja állítani és fön tudja tartani. Minden gerjedelem nélkül való, tie annál mélyebbre ható szívósság, mely a jónak fölismert czéltól el nem tér ; vakmerőség nélküli, de mégis bámulatra méltó bátorság s az ezzel párosult kitartás, melyet ezernyi veszély sem képes megakasztani útjában. Ilyennek tünteti föl Szilágyi Sándor Rákóczy Györgyöt azon évek alatt, míg trónja és Erdély álladalmi rendje megszilárdításán dolgozik, - s szinte látjuk, mint csikarja ki vasmarokkal a sorstól is, a szalontai győzelmes ütközetben, szívóssága elismerésekép a megérdemelt j ut almat. Ha Szilágyi Sándor e pontnál félbehagyja öreg Rákóczy Györgyről írt munkáját, már ezzel is oly töredéket nyújt vala, mely az író lendületes conceptióját s a tollára vett alaknak