Századok – 1900

Értekezések - KÁROLYI ÁPRÁD: Szilágyi Sándor emlékezete 97

120 KÁROLYI ÁRL'ÁD. bűvös tarisznyáját; neki, a történetírónak és történetkutatónak, e biatusokat át kellett hidalnia, vagy helyesebben szólva, he kellett töltenie azzal a töméntelen új történelmi nyers anyaggal,. melyet fáradhatatlan lelkesedése és szorgalma hozott napfényre a hazai és külföldi levéltárak százaiból, meg azzal a sok új és új történeti művel, a mit ezen friss, nyers anyag alapján dolgozgatott ki. így látjuk, hogy csak a főbbeket említsem meg nagyszámú dolgozatai közül, az Erdély történetét követő lustrumban Báthory Gábor fejedelem történetét egy vaskos kötetben megjelenni tőle, melyet Bethlen Gábor trónfoglalása, majd a Rákóczyak korának első kötete, továbbá Rákóczy György és Pázmány Péter viszonyáról és nemes barátságáról írott gyönyörű tanulmánya követett. A hetvenes években egymás után kerültek ki fáradhatatlan tolla alól az Erdély helyzetéről elmélkedő, mély fölfogással kiváló történelmi tanulmány, azután értekezések Alvinczy Péterről, ezen Erdély életében oly nevezetes szerepet vivő államfértiuról, Révayról és a szent koronáról, s Nádasdy Tamás első erdélyi követségéről, mely utóbbi kérdés tisztázása, jól emlékszem reá, ép oly édes örömet szerzett kutatásoktól ittas lelkének, mint az, mikor a bécsi udv. levéltár addig teljesen figyelmen kívül hagyott anyaga alapján megírhatta Carillo Alfonznak, e magasröptű jezsuitának végzetes diplomácziai működését, mely az ingatag Báthory Zsigmondot a törökpárttól elvonta s a német császári udvarral fűzte rokoni és politikai kötelékbe. Ε dolgozatok közül némelyik, mint a Báthory Gáborról szóló s a Rákóczyak korának első és egyetlen kötete, egy-egy monographia, teli új adatokkal, új eredményekkel, s ez új adatoknak és eredményeknek megfelelő szempontokkal. Valamint ezekben, úgy kisebb értekezéseiben is, csak a dolgok lényegére ügyelvén, a nyelvezetre a gyors munka miatt nem fordított mindig akkora gondot, mint szeretnők s mint a tárgy kétségen fölül megérdemelte volna. De pótolta e hiányt az alapos kritikai körűitekintésen kívül — a melyen mindegyikük kivétel nélkül nyugodott — egy kitűnő tulajdonság, a melyet bennük s egyáltalán Szilágyi Sándornak minden előadó,