Századok – 1900

Értekezések - KÁROLYI ÁPRÁD: Szilágyi Sándor emlékezete 97

102 KÁROLYI ÁRL'ÁD. sokszor pamphletszerû termékek, s mint ilyeneknek megvan a maguk arányos becse. A jövendő kor ama művésze, a ki azt a nagyszerű tragoediát Klio tollával fogja utódaink szemei elé állítani, Szilágyi Sándornak a forradalomról közrebocsátott műveiből is értékesíthet majd egy-két szemernyit, mikor a nemzeti közvélemény megalakulásának és kinyomódásának vázolásához ér. Az sem tagadható, hogy az egyes tények és szereplők ismeretéhez használható adatok följegyzése azon egykorú író tollából, a kinek alkalma volt a szereplők egyikétől-másikától vagy a hozzájuk közelállóktól ezt vagy amazt megtudni, szintén értéket kölcsönözhet e munkák némely fejezetének. Ez ajánlatos vonásokkal szemben áll azonban Szilágyi Sándor e kortörténeti műveinél az a fogyatékosság, mely a gyorsan készült s hirtelen piaczra dobott árut jellemzi. Az adatok ama kritikátlan, rostálatlan volta, melyben a tiszta szemtől az ocsú még nincs elválasztva ; azok a meg nem rágott, jól meg nem okolt jellemzések és ítéletek a szereplők felől, a kiket a fiatal kortörténetíró a maga lángoló, igazság után törekvő lelkének még nem eléggé higgadt, nem eléggé méltóságos ítélőszéke elé idézett, s a mely ítéletek egyikét vagy másikát nem egy keserű pillanattal fizette meg később. De ha ezek szerint Szilágyi Sándor első történetirodalmi kísérleteinek nincs is meg az az értékük, a melyet nekik a nagy közönség akkor és később tulajdonított : az ő saját maga fejlődése, az ő történetkutatói pályája szempontjából nyomós becsűek azok. Mert mindegyike egy-egy lépés volt ama domb felé, melyen a komoly História temploma áll. Az elsőnél még azt sem tudta, merre fog vezetni az ösvény, a melyen megindult. Az útra kelőt annak a bizonytalan érzetnek sűrű köde fogta még körűi, mely őt a szépirodalom felé is ösztökélte előbb. Az ösvényt magát pedig jóakaratának ezerjófüve mellett a készületlenség s a határozatlanság gazdagon burjánzó paraja lepte el. Megkezdődött hát nála a tapogatódzás kora, mely az autodidaktáknál mindig érdekes. Mert Szilágyi Sándor is az volt, vagy jobban mondva, azzá lőn. Mint ilyen osztozott az autodidakták közös sorsában : azon réveteg, ingatag keresésben, mely csak