Századok – 1899

Vegyes közlések - Váczy János felolvasása Kazinczy Ferencz leveleiről 938

938 TÁllCZA. VEGYES KÖZLÉSEK. — A MAGYAR TUDOMÁKYOS AKADÉMIA első osztályának nov. 6-iki ülésében Halász Ignácz levelező tag a magyar szófejtés történetéről értekezett. Kimutatta, hogy a magyar szófejtés majdnem oly régi, mint maga az irodalom, mert már a codexekben is akadunk nyomára az etymologiának. Első nyelvtanírónktól, Erdősi Jánostól kezdve Hunfalvy Pál fölléptéig, a legkülönbözőbb irányaival találkozunk a szófejtésnek és a nyelvrokonságot kutató tudományos búvárkodásnak vagy ábrándokba tévedő nyelvészkedésnek. Az értekező korszakról korszakra tárgyalta e különböző irányokat, jellemezve azok legkiválóbb képviselőit s méltatva munkásságuk többé-kevésbbé tudományos értékét és eredményeit. — Utána Váczy János mint vendég, Kazinczy Ferencznek 1811 — 1812-iki leveleit ismertette, melyek a hozzá írt válaszokkal együtt p. Levelezés kilenczedik kötetében jutnak nyilvánosságra. Ε levelek részint az 1811/12-iki országgyűlésről, részint azon irodalmi törekvésekről szólnak, melyeknek középpontja a széphalmi ν ezér, az ő hazafi gondjaival és aggodalmaival, de csüggedetlen munkakedvével, a nemzet közönyének megtörésére szánt igyekezetével, a maga és a köréje csoportosult írók műveinek kiadásával. Az 1811 évi pátensek ügyében minden vármegye gyűlést tart, így Zemplén is, a hol Kazinczy felszólalására határozzák el a rendek, hogy fölírnak a pátensek ellen, mivel általános az a meggyőződés, hogy a pénz értékének Wallis pénzügyminisztertől ajánlott leszállítása nemcsak szerencsétlenség, hanem igen nagy politikai hiba is volt. De a kormány nem engedett ; az országgyűlés felirataira kedvezőtlen királyi válasz érkezett, miért is a rendek heves szemrehányással illették a kormányt. A király nehezteléssel hagyta el Pozsonyt, s azt híresztelték, hogy hű embereinek szidalmazását tovább nem tűri. Igy kölcsönös egyetértésről szó sem lehetett, midőn a kormány í'osszakarata lépten-nyomon kitűnt : a só árát önkényesen fölemelte, a magyar nyelv jogaiért vívott küzdelmet pedig meghiusítá. A nemzeti élet mély hanyatlása, a hazafi lélek kínos fájdalma sokszor meghatóan nyilatkozik Kazinczynak ezen időből származó leveleiben. Mint egy újkori Sokrates, minden szavával tanít, serkent és lelkesít. »Megalacsonyítottak — úgymond — bennünket, hogy velünk mind azt tehessék, a mit akarnak. Illő, hogy a ki erőt érez magában, ellene szegezze magát a reánk törő szörnyű veszedelemnek.« Tehát szembeszáll a viszonyok kényszerűségével s küzdelemre szólítja társait is, tudván, hogy az oly nemzetet, melynek politikai szabadsága romokban hever, csak az irodalmi művek éleszthetik fel s menthetik meg az enyészettől. Ο maga mindig készen volt a harczra, nemcsak a szellem fegyvereivel, hanem anyagi erőfeszítéseivel is.