Századok – 1899

Történeti irodalom - Hornig Károly: Monumenta Romana episcopatus Vesprimiensis. I. II. köt. Ism. Áldásy Antal 920

TÖRTÉNETI IRODALOM. 923 A veszprémi oklevéltár második kötetének becsét fokozza azon körülmény, hogy első ízben közli a hazánkra vonatkozó siipplicatiókat, a pápákhoz benyújtott folyamodványokat, melyek alapján állíttattak ki elintézésük után a pápai kanczelláriában a megfelelő bullák. A XlY-ik századbeli supplicatióregisterek nagyrészt elvesztek, aránylag csekély számú az, a mi e századból reánk maradt, s a reánk maradottak is csak az 1344 évvel veszik kezdetüket; magából a XIY-ik századból mindössze 99 kötet maradt fön. Csak Y. Mártontól kezdve van meg a supplicatiók szakadatlan sorozata, de ez sem teljesen. Ε supplicatiók tartalma a legváltozatosabb képet tárja elénk : javadalmak, kiváltságok, kegyelmek, kitüntetések stb. tarka .egymásutánban váltakoznak, s a kornak főleg művelődéstörténetére nézve gyakran igen érdekes adalékokat szolgáltatnak; így főleg azon supplicatiók, melyekben dispensatiókról, az úgynevezett defectus lenitatis-ról van szó, mely utóbbiak főleg az egyházi személyek kulturális viszonyaira vetnek érdekes világot. Politikai és művelődéstörténeti adatokon kívül, melyek magukra a veszprémi püspökökre vonatkoznak, még pénzügyi és földrajztörténeti kérdésekre vonatkozólag is bő anyagot találunk e kötetben. A XIY-ik században Magyarországon működött pápai tizedszedők lajstromaiból, melyeknek teljes szövege a Vatikáni Magyar Okirattár-hun (Monumenta Yaticana) látott napvilágot, a veszprémi egyházmegyére vonatkozó részeket találjuk e második kötetben. Ε tizedjegyzékek adatai nemcsak a veszprémi püspökség egyházi adózására nyújtanak megbecsülhetetlen felvilágosításokat, világot vetve egyszersmind a jövedelmi s általában a pénzügyi viszonyokra, hanem az egyházi topographiára is elsőrendű forrásúi használhatók. A tizedjegyzékek adatai szolgáltak alapjáúl azon összeállításnak, melyet a kötet prolegomenái a veszprémi püspökség XIV-ik századbeli plébániáiról adnak, az egyes főesperességek szerint állítván össze a plébániákat s kiegészítvén azok jegyzékét a püspökség területén fennállott klastromok jegyzékével, ily módon áttekinthető képet nyújtva a püspökség XIY-ik századi egyháztopographiai viszonyairól. Kár, hogy a kötethez nem csatoltatott egyúttal a veszprémi püspökségnek ez adatok alapján készült topographiai térképe is. íme, röviden összefoglalva a veszprémi oklevéltár első két kötetének ismertetése. Jól tudjuk, hogy a kép, a mit itt nyújtunk, nagyon is hézagos, de az oklevéltár tartalmának bővebb tárgyalásába már csak azért sem bocsátkozhatunk, mert akkor darabról-darabra kellene megismertetnünk olvasóinkat minden