Századok – 1899

Történeti irodalom - Hornig Károly: Monumenta Romana episcopatus Vesprimiensis. I. II. köt. Ism. Áldásy Antal 920

TÖRTÉNETI IRODALOM. 921 menyek történetét és viszonyaikat, a különböző monostorok elöljáróihoz intézve, megvilágítják. Ezen eljárás, míg egyrészt az oklevéltár teljességét is előmozdítja, addig másrészt a különböző monostorok, apátságok történetére is érdekes világot vet. Az első kötetben közölt oklevelek legnagyobbrészt a veszprémi püspökség történetének főleg azon korszakát világítják meg, mely a XIII-ik században Róbert, Bertalan, Ζ el and és Pál püspökök kormányát foglalja magában s 1275-ig terjed. Eőleg Róbert püspök idejére és az ő személyére vetnek az oklevelek érdekes világot, a ki a király hathatós pártfogása folytán a püspöki székre megválasztatván, csakhamar a király megbízásából a pápához megy, részint hogy a király-koronázás kérdésében az esztergomi és kalocsai érsekek közti joggyakorlat egyezségéhez a pápai jóváhagyást kinyerje, részint, hogy egy külön erdélyi szász püspökség fölállítását kieszközölje. Róbert, ki — mint a közlött oklevelekből kitűnik — Gertrud királyné pártjához tartozott, épen ezen pártállása miatt János esztergomi érsekkel feszült viszonyban állott, s ezen ellenséges viszony csak a lateráni zsinaton nyert elintézést, hol mindkét egyházfejedelem megjelenvén, egymással kibékültek, noha e kibékülés után sem állott helyre a barátságos viszony köztük. A második keresztes hadjárat szervezésében Róbert szintén nagy szerepet játszik Magyarországon, s a II. Endre és IV. Béla között kitört viszályokban Róbert a közvetítő szerepét játszotta, jóllehet akkor, midőn az egyház érdekeinek megóvásáról volt szó, nem habozott mind a kettő ellen állást foglalni. Egyházi előléptetését azonban zord és erőszakos természete sokáig késleltette, s aránylag nagyon későn, sok mellőztetés után lépett csak elő az esztergomi érseki székre. Azon oklevelek, melyek Róbert érsek utódainak idejéből származnak, nagyrészt a püspökség belső viszonyaira vonatkoznak. Sajnos, hogy ez a kép sok tekintetben nem teljesen világos; így pl. a veszprémi egyházmegyei papság viszonya, jobban mondva állásfoglalása Zeland püspök ellen, főleg a lelkészkedő papságra nehezedő anyagi terhek miatt, az oklevelek elégtelensége mellett teljesen tiszta képben nem áll előttünk. Pál püspök, Zeland utóda idejéből valók azon oklevelek, melyek a pálosok rendjének alakulására vonatkoznak. Az első kötet anyagából több oklevél vonatkozik még a fehérvári káptalan történetére, mely káptalan tudvalevőleg már a XII-ik század óta közvetlenül a szentszék alá tartozott. Több oklevél vonatkozik a kisebb javadalmak betöltésére is, a minek jogát akkor, ellentétben a XlV-ik században követett gyakorlattal, a főpapok gyakorolták. Az első kötetben közölt