Századok – 1899

Történeti irodalom - Kobler; Giovanni: Memorie per la storia della Liburnica cittá di Fiume. Vol. I. II. III. Ism. Óváry Lipót 913

TÖRTÉNETI IRODALOM. 917 súlyozni a nagyobbára Luther tanait követő nemesség alkotta tartománygyűlések befolyását. A trieszti s fiumei szabad kikötők megnyitásával a hajózás és kereskedelem érdekében szükségessé vált intézkedések következtében a polgári közigazgatás több ága az állam kezébe ment át, s az egész tengerpart Fiúméval együtt egy Triesztben székelő császári tengeri és kereskedelmi hatóságnak rendeltetett alá 1752-ben. Mária Terézia idejében teljesen megszűntek a tartományi gyűlések s Fiume is elvesztette tartományi jellegét; de anyagi helyzete annál nagyobb virágzásnak indult. Szabad kikötője, mely VI. Károly alatt a kis Lazzarettora s a kincstári raktárakra szorítkozott, az egész város területére terjesztetett ki. 1776-ban Mária Terézia a magyar szent korona országaihoz, illetőleg Horvátországhoz s ez által Magyarországhoz kapcsolta Fiumét, és Szörény megyébe osztotta be; a tengerészeti és kereskedelmi ügyeket azonban a fiumei kormányzóra bízta, ki egyszersmind Szörény megye főispánja is volt. 1777-ben a város azon kérelemmel járult a felséghez, hogy tekintettel előbbi autonómiájára, Fiume ép oly módon csatoltassék a szent koronához, mint a Magyarországhoz csatolt többi részek; mely kérelemnek Mária Terézia meg is felelt, 1779 április 23-án kelt diplomájában kimondván, hogy Fiume városa és területe jövőre is külön területet (corpus separatum) képez, tekintet nélkül Buccarira, mely eredetétől fogva Horvátországhoz tartozott, A diploma szövege hosszú vita tárgya lett. A magyarok úgy értelmezték a diplomát, hogy Fiume mint corpus separatum közvetlenül a magyar koronához tartozik, míg a horvátok régi álláspontjukhoz ragaszkodva, Fiumét Horvátországhoz s csak ez által Magyarországhoz tartozónak állították. Majd Krajna is visszakövetelte Fiumét, de hiába, mert 1807-ben Mária Terézia diplomája beczikkelyeztetett a magyar törvénykönyvbe, mely törvényczikkelynek első szakaszánál fogva Fiume kormányzója tagja is lett a felsőháznak s Fiume városa jogot nyert követeket küldeni a magyar országgyűlésre. A dolog azonban még nem maradt abba. A vita tovább folyt a horvát és magyar rendek közt, és csak a franczia invasió alatt szünetelt. 1822-ben Fiume ismét visszacsatol tátott a magyar koronához, s autonomiája az 1832/36 évi országgyűlés XIX-ik törvényczikkelyével újabb megerősítést nyert, Horvátországhoz való tartozás ι arra szoríttatván, hogy a horvát országgyűlésre követeket küldhetett, s iskolái a. zágrábi tanügyi hatóság alá rendeltettek. Fölemlíti ezután Kobler az 1848-ban SZÁZADOK. 1899. X. FÜZET. 60