Századok – 1899

Értekezések - BLEYER JAKAB: Magyar vonatkozások Suchenwirt Péter költeményeiben - II. bef. közl. 879

898 BLE Y ER JAKAB. A Kostelnél vívott ütközettel, melyről már többször szólottam, legbehatóbban a Leutold von Stadeck-ről szóló ének1

) foglalkozik. Stadeckről csak keveset tudunk, de annyit bizonyosan, liogy 1367-ben már nem élt. A költemény halálára van írva. Stadeck természetesen osztrák zászló alatt a magyarok ellen harczolt. Suchenwirt leírása szerint ezen hadjárat első ütközetét Muschaunál Nikolsburg mellett vívták. Onnan Egenburg felé vonultak, a hol az ellenség szintén nem volt képes eredményt elérni. Leghevesebb volt a küzdelem Kostelnél. Suchenwirt elbeszélése itt igazán költői, és énekeiben alig talál-' ható egy hely is, mely ezzel összehasonlítható volna. Élénk, szemléltető leírásába egy-egy lyrai hangulat vegyül, mely megenyhíti a félelmes előadás rideg benyomását. Igaz, hogy magának a helyzetnek költőisége mintegy kierőszakolta lantjából ezeket a poétikus hangokat : tavaszi illat és édes madárszó, halálos rettegés és gyászos vérbeborulás. De a hősök küzdelmének megvolt a maga gyümölcse : Ausztria diadala. Stadeck ezen kívül Znaim ostromában is részt vett, melyet az osztrák berezegek ellenségei körülzártak. Vor Muscha 2) lag der unvertzagt 3) Tzu velde wol mit chechem mut Mit manigem stoltzen helde frut. ') Primisser Alajos id. m. XV. db. Czíme : Von Leutolden von Stadeck. a) Muschau Nikolsburg közelében fekszik Morvaországban. 3) Magyarul : Muschaunál sok más büszke lovaggal nagy bátran kitartott a harezban, míg az ellenség vissza nem vonult. Innen Egenburg felé vonult sok vitéz lovaggal, kik dicsőségre vágyódtak ; az ellenség serege nem volt olyan nagy, hogy kardjával visszaverhette volna az ádáz támadást. — A hősök ugyan visszatértek, de gyujtogatással sokat ártottak az ellenségnek. Kostelnél is látható volt vitézül harczolva, úgy hogy az ellenség kénytelen volt őt győzőnek elismerni ; az ellenfélnek olyan kíméletlen szomszédja volt, mint augusztusban a zivatar ; hangos jajjal kiáltják mindenfelé: »Itt Ausztria! Itt Magyarország ! « A kettőnek csatakiáltását jól ismerték. — A seregek összezavarodtak, a paripák nyerítettek, a heves támadás mindkét táborra nézve nyereséggel is, de nagy veszteséggel is végződött. Itt elfogatás, ott véres öldöklés, az egyik a másikon hevert és késeikkel egymás nyakát csiklandozták ; kard, íj, nyíl, egy pillanatra sem pihent ; éles-hegyes kardjaikkal dühösen nyúltak egymás nyakvértje és ruhája alá. Mindegyik minél többet akar (urának) használni. Sebesülten, fáradtan, elcsigázva sokan lehajoltak nyergökre, és azután lerántották róla ; mennyi súlyos kardcsapás esett, és hűségökben mégis lemondtak a biztonságról. Sok hős eszméletlenül és tehetetlenül vérzett ; ritka a hűvös forrás, a hol a sebesültek enyhülést találhattak volna. Édes virágillat, madárének, májusi lég csak kevés örömöt nyújthattak a sziveknek, üdv csak a hősi bátorságban és vitéz küzdelemben volt található ! A nemes lovag itt nem maradt ismeretlen, midőn majd itt, majd ott