Századok – 1899

Értekezések - BLEYER JAKAB: Magyar vonatkozások Suchenwirt Péter költeményeiben - II. bef. közl. 879

BLEYER JAKAB. Wolt di ungetauften diet.1) Sein edel hertz nimmer geriet Von manhait nach von milde. Wi mandleich under schilde Vor Wels man in do stürmen sach Fur2) ander leut, piz daz geschach Ein wurf mit swinden ungefug. Daz man in unversunnen8

) trug Von den planken laider dan ! Der nach der edel sich versan.4) Der stürm nam ein ende, Daz chastel so behende Des malesB) ungewunnen wart.6

) Litvániából visszatérve, Dusán szerb királynak szegődött szolgálatába, kit a görög császár; ellen segített. Ez azonban nem akadályozta őt, hogy egypár év múlva a magyar király oldalán a szerbek ellen ne fordítsa fegyverét. Az ilyen következetlenség a XIV-ik században rendes volt, senki meg nem ütközött rajta. Ez a szerb háború nem lehetett az 1353— 55-iki, mert Suchenwirt megmondja, hogy IV. Károly császár koronázása után, kit Olaszországba kísért, indult csak Szerbia ellen. Szép Albert tehát kétségtelenül 1358—59-ben támogatta királyunkat a szerbekkel szemben. A háború igen elkeseredett lehetett, mert költőnk elbeszélése szerint a szerb császár visszavonta népét Szerbia belsejébe, úgy hogy Albert válogatott vitézekkel napokig kutatva bolyongott étlen-szomjan hegyek közt, erdőkben és ingoványokon, járatlan utakon, a nélkül hogy ellenségre bukkant volna. De azért épségben és dicsőséggel tért vissza hazájába. Dar nach er zu dem chunige rait7

) J) Nép. ή Előtt (vor). а) Eszméletlenül. ') Eszmélni (sich besinnen). б) Ekkor. e) Primissér Alajos id. m. VII. db. 107—135. vers. ') Magyarul : Később újra a magyar királyhoz szegődött, ki sohasem hevert tétlenül, és a kivel gyorsan merész kalandra határozta el magát. Szerbiába vonult a sereggel, vissza nem rettenve ingoványoktól, árkoktól és patakoktól, tüskön-bokron át. Harczra akarták az ellenséget ingerelni, de a szerb császár annyira megijedt, hogy egész népét olyan mélyen vitte be országába, hogy nem lehetett ráakadni. Ezen az urak nagyon megboszankodtak, és ő egy nagy csapat büszke és bátor lovagot és zsoldost vett maga mellé, kik méltóan viselték a fegyvert (?) és olyan messze hatoltak be az idegen országba, mint hallottam, hogy keresztény soha oda