Századok – 1899

Repertorium. Közli: Mangold Lajos - Külföldi folyóiratok 75

76 TÁRCZA. Albenses. Wattenbach (Archiv für. öst. Gesch. 1870. 42. köt. 495, 501 1.). az Annales veteres Ungarici névre keresztelte e kútfőt., Endlicher Chronieon Posoniense-nek nevezte. Arndt pedig Annales Posonienses-nek. Marczali első, (a XII. század közepéig érő részét) kivonatnak nézte más krónikákhói, melyet Széplak kolostorban (Pozsony) folytattak. Kaindl érdekesen polemizál Marczalival és a következőképen foglalja össze nézeteit : Az évkönyvek első része (997 —1127-ig) Székesfehérvárott keletkezett és a leirt eseményekkel legalább részben egyidejű. Az évkönyvek egy másolata az 1143-ban Kassa mellett épült Széplak kolostorba került, a hol azt a barátok 1177-ig folytatták. Ez év után a jászói kolostor számára pongyola másolat készült, egyúttal azonban a jászói barátok a feljegyzéseket 1203-ig folytatták, és néhány, Jászót érdeklő adatot közbeszúrtak. A kolostor leégése után a codex a nyitrai diőcesis területén fekvő, Taxen (?) kolostor birtokába került ; a templomnak 1128-ban, Jakab nyitrai püspök által végbement felszentelésének hírét már ebben a kolostorban jegyezték fel. A tatárjárást illetőleg akadunk néhány rövid hirre, de azután a feljegyzéseknek vége szakadt. A codex további sorsa kérdéses. Valószínű, hogy előbb a budai káptalan birtokába került, a honnan Pázmány által a pozsonyi káptalan birtokába vándorolt. (Innen szokásos elnevezése.) Jelenleg a Nemzeti muzeumban őrzik. — Ε krónika közlött először a királyok uralkodásának kezdetéről és végéről chronologiai adatokat. A későbbi krónikák közül csak a Képes krónika támaszkodott reá. — A VI. sz. értekezésben, melynek czime : Spuren von Graner Gesehichtsaufzeichnungen. (523 — 543 old.) a szerző a következőkben állapodik meg: Esztergomról, környékéről és a régibb Arpádházi királyokról (K. Kálmánig) már a XI. század folyamában történtek Esztergomban feljegyzések, melyeket azután a magyar lengyel krónika szerzője, (kinek művét Kaindl a III. sz. tanulmányban bírálgatta) 1200 körül munkájának megírása közben felhasznált. Ezek a feljegyzések azonban még egy másik kútfőnek is szolgáltak alap gyanánt, a minek kiderítéséről Kaindl közelebb fog tanulmányt közzétenni. Megvizsgálja azután a feljegyzéseknek, különösen a Szt. Istvánra vonatkozó adatoknak hitelességét. A czikk végén pedig a Ketrzynski által időközben kiadott magyar-lengyel krónikát (»O kronice "Wegiersko Polskiej« krakkói akadémia értekezés) bírálgatja, melyet a lengyel tudós a magyar-lengyel krónikának régibb példányának tekint. Kaindl halomra dönti Ketrzynski érveit. Nem Hartvicus merített e krónikából, hanem megfordítva. Revue d'histoire diplomatique (1897. XI. évf. 1. szám). Léon Fleys, Louis XV.. Marie Thérèse et la paix de l'Europe en 1758. Mittheilungen des Instituts für österr. Geschichtsforschung.