Századok – 1899

Értekezések - FRAKNÓI VILMOS: Mátyás király magyar diplomatái; Befejezés 875

MÁTYÁS KIRÁLY' MAGYAR DIPLOMATÁI. 875 ki a török császárral háborút viselt, és hajlandó volt a keresztény hatalmasságokkal szövetségre lépni. A követ, kinek nevét a róla szóló történeti emlékek nem tartották fön, szerencsésen eljutott Kairóba, átvette a szultán válaszát és értékes ajándékait, emellett uralkodója megbízásából a kairói bazárokban nagy bevásárlásokat tett ; mire hazafelé indulván, Alexandriában velenczei gályára szállott. Azonban útközben meghalt. Ocscse, ki vele utazott, iratait és az értéktárgyakat átvette, de súlyos betegségbe esett, és Raguzáiia.ii kiszállott, míg az iratokat és értéktárgyakat lepecsételt ládákban a hajón hagyta, mely a velenczei kikötő felé vitorlázott tovább. Mátyás a történtekről azt a helytelen informatiót kapta, hogy a hajó parancsnoka az elhunyt követ kíséretének akarata ellenére szállította volna hátrahagyott ingóságait Velenczébe. Mivel attól tartott, hogy a signoria a leveleket felbontja és tartalmukat a török császárral közli, a nemzetközi jog ellen elkövetett ezen merénylet miatt hevesen kifakadt a pápai legátus előtt.1

) Az 1488-ik év utolsó napján Yelenczébe követet küldött, kinek a signoria az irományokat rejtő jól elzárt szekrényt felbontatlanúl, teljes épségben adta át.2

) XXI. Befejezésül felsoroljuk Mátyás magyar származású diplomatái közül azokat, kiknek tevékenységét vagy már ismertettük jelentékenyebi) állású társaik pályájával kapcsolatban, vagy pedig adatok hiánya miatt részletesen nem ismerjük. Külön csoportosítjuk az egyháziakat és külön a világiakat. 1458-ban Ágoston győri püspök és Bátyai Vincze váczi püspök, Mátyás megbízásából, Prágában Podjebrád Györgyöt Csehország királyává megkoronázták, s tőle nyilatkozatot vettek, a melyben a huszita eretnek tanokról lemondva, kijelenté, hogy a pápának meghódol.3) ') A pápai legátus 1489 január 30-iki jelentése a velenczei szent-Márk könyvtárban. a) A dogé 1489 február 5-ikén kelt levele a velenczei állami levéltárban. 3) Mátyás levelei, I. 5.