Századok – 1899

Folyóiratok - Magyar Könyvszemle - 857

TÁRCZA. 857 története« czímű munkáját bírálja meg. — A szeptemberi számban Berzeviczy Egyed a Berzeviczy család lomniczi levéltárában őrzött, eredeti iratok, nevezetesen Berzeviczy Sándornak gróf Pálffy Lipóttal 1769-ben folytatott correspondentiája alapján, a •szepesi XIII város reoccupatiőja történetét beszéli el. — Kont Ignácz a magyar szabadságharcz történetirodalmában ismert nevű Chassin Károly Lajos franczia író működését méltatja s több érdekes levelet közöl, mit magyar emigránsok (Kossuth. Teleki László, Czetz tábornok, Jósika Miklós. Henszlmann Imre) az ötvenes években írtak hozzá. — EGYETEMES PHILOLOGIAI KÖZLÖNY. XXIII. évf. 5. 6. 7. 8. füzet. — Az ötödik füzetben Heinrich Gusztáv érdekes czikkelyét találjuk a tubinqai pályakérdésről (1808). mely rövid kivonat a szerzőnek a Philologiai Társaság április-havi ülésében tartott előadásából. A Tübingában megjelenő Allgemeine Zeitung ] 808 évi márczius-havi 10-ik mellékletében a Cotta-féle könyvkereskedés pályakérdést tűzött ki arról a themáról : meg lehet-e tenni államnyelvnek a magyar nyelvet ? Ε pályázat eredményét s a beérkezett pályaművek sorsát ismerteti Heinrich értekezése. Összesen 21 pályamű érkezett be, ezek között Kazinczytól és Döbrenteitől is. A pályázók közül öten föltétlenül, négyen föltételesen ajánlották a magyar nyelvet államnyelvnek ; a többi pályamunkák részint a latin, részint a német nyelv mellett szállottak síkra. A pályaművek benyújtásánál azonban tovább nem is haladtak, a közbejött háborús események a figyelmet másfelé terelték. Pedig az érdeklődés a pályázat sorsa iránt annál nagyobb lehetett, mert mint később kiderült, maga a császár tűzte ki e pályakérdést. Ez is lehetett oka. hogy 1813-ban Metternich újra elővétette a pályaműveket s bírálókat rendelt ki. A bírálók között voltak gróf Teleki Sámuel erdélyi kanczellár, gr. Széchenyi Eerencz, Schwartner s több osztrák tudós és udvari ember. A bírálók a pályaművek mindhárom fajából két-két pályaművet ajánlottak jutalomra. A vélemények ezen határozatlansága lehetett az oka, hogy a száz aranyat — ennyi volt a. kitűzött jutalom — egyiknek sem adták ki s a beérkezett pályaműveket ad acta tették. — A hatodikhetedik kettős füzetben csupán egy történeti tárgyú értekezést találunk, melyben Cserép József latin nyelven arra a kérdésre igyekszik felelni, hogy mely időben, és micsoda szándékkal írta Sallustius történeti műveit ? a mely kérdést a Sallustiussal foglalkozó philologusok eddig nem méltattak kellő figyelemre. — MAGYAR KÖNYVSZEMLE. Uj folyam. VII. köt. 3. füzet. 1899. julius—szeptember. — Ε füzetben Varjú Elemér folytatja a történeti nevezetességű gyulafehérvári Battliyány-könyvtár ismertetését. Erdélyi Pál befejezi »Énekes könyveink a XVI. és XVII.