Századok – 1899

Történeti irodalom - Kammerer Ernő: A Zichi és Vásonkeői gróf Zichy-család idősb ágának Okmánytára. IX. köt. Ism. Wertner Mór 826

830 TÖRTÉNETI IRODALOM. 8.33 zetének több helyen kifejezést is ad. A tényállás azonban más. A Zichy-Okmánytár V-ik kötetének 418-ik lapján 354. sz. alatt olvasható okiratból tudjuk, hogy Anna, Zichi Benedek neje, ugyanazon Szerdahelyi Imre fia György testvére, kire Marczali János hivatkozik. Igaz ugyan, hogy az idézett oklevél tévesen 1405-ből van keltezve, — a mint ezt más helyen bővebben ki fogom mutatni, — de kétségkívüli dolog, hogy Anna a Győr nemzetségbeli Szerdahelyi Imrefi család tagja volt. 1453 október 21-én olvassuk, hogy Kisasszonyfalvi István tia János, Zákányi László egyik leányának a férje, 1455 julius 21-én pedig Baranya megye szolgabírája ; tehát az ismert Kisasszonyfalvi Istvánfi család egyik őse. A Bátoriakra vonatkozólag megjegyzendő, hogy a Bátori (ecsedi) ághoz, tartozó István özvegye Borbála, 1451 február l-én még él. Ép így találkozunk a somlyai ágból való Szaniszló fiával Istvánnal, ki 1452 január 28-án életben van és (Kis)Várdai László Dorottya nevű leányának a férje. Ezen István fia László 1456 október 27-én még szerepel. György fia László pedig, kivel 1455 junius 11-én ismerkedünk meg, a család eddig ismeretlen tagjának tekintendő. Azon család, melylyel a kötetben leggyakrabban találkozunk : a Gutkeled nemzetségbeli Yárdai család. Különös érdekkel bírnak az István bíboros és kalocsai érsekre vonatkozó adatok. Megjegyzendő azonban, hogy a 238. sz. okirat (317. 1.) helytelenül van keltezve, mert Yárdai László, kinek Hedvig nevű neje ezen okiratban már 1452 február 20-án mint özvegy szerepel, a 394-ik lapon található okirat szerint még 1453 deczember 11-én él; azonkívül még azt is tudjuk, hogy e Lászlónak a 238. számú okiratban elősorolt fiai : András, János és László, különösen pedig az ugyanott megnevezett Várdai Simon, sokkal később éltek mint 1452-ben. Kiváló érdekűek a Várdai birtokok jobbágyairól, adózásairól és ingóságairól szóló kimutatások az 1452, .1453 és 1454 évekből. Végezetül még ki kell emelnünk, hogy a kötet név- és tárgymutatója a VIII. kötethez készült index tervezete szerint van szerkesztve. Csak azt sajnáljuk, hogy a jelen kötetben a szereplő személyeknél fellépésök éve csupán egyszer jeleztetik, holott ez a VIII. kötetnél annyiszor történik, a hányszor az illető személy előfordúl.1) Teljes elismerést érdemel azonban az ') Lényeges hibája az indexnek csak az, hogy a betűrendet nem tartja meg pontosan. És itt nem azt akarjuk megróni, a mit egyébiránt szintén ozélszerűtlennek tartunk, hogy a vezérszavak a rövid és hosszú