Századok – 1899

Értekezések - FRAKNÓI VILMOS: Mátyás király magyar diplomatái; Csezmiczei János 774

776 FRAKNÓI VILMOS. hirdetik, hogy a szent-székhez való ragaszkodás tekintetében a magyar nemzetet és királyát, más nép ós uralkodó nem multa felül. Kezdve Attilától, ki pogány létére a pápa kérését meghallgatta és Rómát megkímélte, egész Hunyadi Jánosig, kinek hősi tettei a kereszténységet megmentették, Magyarország uralkodói minden időben kiváló hódolatot tanúsítottak a szent-szék iránt. Mátyás király két esztendőn át magára hagyatva, külső segítség nélkül, dicsőségesen küzdött a törökök ellen. Most mikor a kivívott diadalok az ő elszántságát táplálják, az ellenséget pedig meggyengítették, a küzdelem folytatására a szentszék támogatását kéri. Hálával tartozik a pápának, a ki a keresztény hatalmasságokat fölhívta, hogy tíz esztendőre évi segítséget ajánljanak meg; de czélszerűbbnek látja, hogy rövidebb időre, két-három esztendőre, de nagyobb mérvben adassék meg a segítség. »Királyom — így fejezte be a beszédet — készebb magát másokért veszélynek tenni ki, mint magát kímélve mások veszedelmét tétlenül szemlélni.« ') A beszéd végeztével a király részéről értékes ajándékokat nyújtott át. Válaszában a pápa elismeréssel nyilatkozott a magyar nemzetről, mely hitbuzgalmát mindig magasztos tettekkel bizonyította be, s ezzel magát a szent-szék kedvezéseire minden más nemzetnél inkább érdemessé tette. Sajnálatát fejezte ki a fölött, hogy az ozmánok ellen viselt háború czéljaira nem áldozhat annyit, a mennyit kívánna; a keresztény fejedelmekben pedig meghűlt a buzgóság a keresztény hit érdekei iránt. Ο maga eddig is már megtett mindent, a mi hatalmában állott, ezentúl sem fog áldozatkészsége csökkenni. Buzdítja a királyt, hogy miután eddig sem törődött akár az ellenség erejének nagyságával, akár a kapott segély csekélységével, kövesse atyja dicső példáját ; országának edzett vitézei bizonyára habozás nélkül fogják hitükért vérüket ontani.2) *) A pécsi püspök a beszéd egy részét nyilvános, másik részét titkos audientiában mondotta el. Mindkettő ki van adva : Epistolae Mathiae Corvini, Pars II. Ep. XLVIII, L. -) A pápa ezeket május 26-ikán Mátyáshoz intézett levelében írja. (Μ.. Ε. 1. 46.) Ezzel a követeknek adott válasz kétségkívül azonos volt.